Tévéjegyzet

Kilenc-egyre verte a butaság az értelmet Magyarországon szombat este. Kilencszer többen (2,3 millióan) nézték ugyanis az RTL Klub produkcióját, a Sztárboxot, mint az MTV olvasásnépszerűsítő programját, a Nagy Könyvet, amelyre csak 257 ezren voltak kíváncsiak. Nem számítottunk másra! Sőt, látva a legnépszerűbb televíziós csatornák primitivizmusba hajló törekvéseit, nyugodtan megjósolhatjuk, hogy tíz év múlva a kilenc-egyes arány aranykori eredménynek tűnik majd. Tíz esztendő múlva, ha valaki véletlenül kiáll a kamerák elé valami értékkel, emelkedett gondolattal, már aligha teheti anélkül, hogy szinte azonnal rá ne törjön az a reménytelen visszhangtalanság és hiábavalóság, amivel a misszionárius szembesült a kannibálok között, amikor rájött, hogy csak az ételt látják benne.
Miért jósolhatjuk meg bátran a lehangoló jövőt? Mert azt mutatják a nézettségi statisztikák, hogy a fiatalabb korosztály, a 18-49 évesek, következetesen a silányabb műsorokat választják a teljes tévénéző népességhez képest. Az idősebbek valamivel igényesebbek, mint fiaik, lányaik, unokáik. Például Győzike is a 18-49 évesek között a legnépszerűbb. Az április közepi adatok szerint a korcsoport több mint fele figyelte a salgótarjáni "roma gyerek" hétköznapjait bemutató reality-komédiát. Országosan, mindenkit beleértve, 2 millió 267 ezer ember bámulta a Győzike-féle nagy semmit. Gondoljunk bele, hazánk majdnem minden negyedik embere nézte, illetve nézették vele azt a figurát, akitől még aligha hallottunk egyetlen olyan mondatot, gondolatot, amit érdemes lett volna megjegyezni.
Olyan médiarendszer erőltette ránk magát, amely hosszabb távon tragédiát hordoz magában: a tömeges, irányított elbutulást. Pedig az emberiség történetében soha még nem adódott annál nagyszerűbb lehetőség, mint ami a televízió megjelenésével felvillant. Elvégre a nap minden órájában százmillióknak lehetne sugározni valami orbitálisan jót: a szeretetet és a nemes emberi gondolatot - akár szórakoztató formában is. Mert bizony a szeretet és a gondolat úgy építi az embert, mint kálcium a csontot. Ehelyett a Győzikéket kapjuk jellemzően - és ez tragikus. Ha tragédia üti el az orbitálisan jót, az olyan, mint az agyvérzés miatt elmaradt orgazmus. Márpedig igenis szélütéses állapotot idéznek elő nálunk, nézőknél a legkeresettebb csatornák - és ha nem vigyázunk, napról napra növekedhet a szellemi vérömlenyünk, következésképpen egyre butábbak leszünk.
Az emberiség rendelkezésére áll egy hatalmas sugalmazási készlet, amelyet szentjeink, nagy gondolkodóink hagytak ránk bölcseletek formájában, azért, hogy ki-ki válogathasson benne, és a szellemi kincs segítségével ráébredjen a válogató, kicsoda is ő, és mi a dolga a földön. A sugalmazási készlet folytonos bemutatása persze sokkal kevésbé lenne jövedelmező a médiabefektetőknek, mint a butaságok, a semmirevalóságok napirenden tartása. Minket, nézőket azonban ne izgasson, mi hoz pénzt a nagytőkének, mi csak arra figyeljünk, hogy ne hagyjuk magunkat hülyíteni. Mert az ógörög filozófia egyik megállapítása szerint: "Egyedül a bölcs szabad, mindaz, aki nem bölcs, szolga."