Tv-jegyzet

A magyar sztár olyan, mint az elhíresült magyar narancs: kicsi, zöld, savanyú - de a miénk. Mert ha a médiára hallgatunk, azon vesszük észre magunkat, hogy az egy főre eső sztármennyiség minálunk nagyobb, mint Hollywoodban. Minden reggeli műsorra jut legalább két sztárvendég, nem is beszélve a kifejezetten a sztárokkal foglalkozó napi műsorokról. A sztárvendégek egyharmada valóban ismert, egyharmadának neve hallatára valami dereng, csak éppen nem tudjuk hova tenni őket, egyharmadukról meg fogalmunk sincs, hogy kicsoda. Úgy dobálóznak az erre szakosodott műsorok és lapok ezzel a szóval, mintha csupán egy sima köznév volna, nem pedig minősítés. Nálunk kinevezik a sztárokat. Ha Macsák Icuka a Ló utcából négyszer feltűnik a képernyőn, és ötödszörre már megismerjük, mert három füle van, azt nálunk már sztárnak nevezik. Ha valaki heteket tölt el azzal, hogy egész nap cigarettázik, böfög, a micsodáját vakargatja, esetleg egy óvodás szókincsével makog valamit - már cikkek, interjúk, riportok, leleplezések garmadájával nyomják a képünkbe, csak győzzük elkapkodni a fejünket. Más kérdés, hogy fél év múlva a kutya nem emlékszik rájuk. Ugyanígy van a szappanoperák hőseivel. Azt kürtöli szét a bulvárlap: bemutatták a sorozat új sztárjait. Nem fordítva netán? Nálunk már akkor sztár valaki, amikor még senki nem ismeri? Persze az olvasó nem tudja, hogy ezek a cikkek nem úgy születnek, hogy a lapok, elbűvölve a tizenéves sorozatszínészecske teljesítményétől, ott lihegnek a nyomában... Nem, mindez a produkció köré épített hatalmas píár-építmény része. A magyar sztár olyan, mint például P. Mónika az RTL Klubon. Adott egy kissé duci, mérsékelten csinos, nevetős leányzó, aki gyermeteg hebrencsséggel vezet bárgyú kis vetélkedőket, aztán egy idő után már nagyobb műsort is. Teljesítménye alig több a nullánál, de mivel minden partin ott virít és majdhogynem kimondhatatlan neve a parodistákat is viccelődésre ingerli - P. Móni abbizony tévésztár. Vagy itt van Majka, aki esküdt ellensége a magyar nyelvnek, már ami a hangsúlyozást, a szókincset, a nyelvtant, a kiejtést, valamint nem utolsósorban a tartalmat illeti. Sztárok ők mindketten. Az, hogy ilyen nevetségesen könnyű nálunk sztárnak lenni, egy elmúlt korszaknak köszönhető. Akkor senki nem emelkedhetett ki a tömegből, főleg nem képességei okán. Papp Lacit, Latinovitsot, Cziffra Györgyöt visszanyomták a közepesek közé. Ennek is betudható, hogy ma Anikó, Gézu, Lilu, Balázs, Zsoltika, Leó néz ránk a címlapokról, és meg kell tudnunk róluk mindent. Ők azok, akik, bár ismeretlen senkiből csupán csak ismert senkik lettek, mégis itt vannak velünk nap nap után. Pedig hát az igazi sztárság ismérvei közül - úgymint: karizmatikus személyiség, magas piaci érték, megközelíthetetlenség, rendkívüliség - eggyel sem rendelkeznek. A magyar médiasztár olyan, mint Frenkie, aki most éppen azzal került a címlapokra, hogy kiderült róla, egy házibulin tévedésből nem lánnyal, hanem fiúval élvezte a testi örömöket. Most már ezt is tudjuk. Nagyszerű.