Viszlát Péntek, szervusz Szombat!

Szerelmes, Drága, Ajándék, Péntek, Szombat? - bármilyen furcsán hangzanak is ma, a XII.-XIII. században ezek a szavak személynevek voltak.

Kultúra2005. 04. 01. péntek2005. 04. 01.
Viszlát Péntek, szervusz Szombat!

Fehértói Katalin nyelvész negyven éve kutatja a középkori neveket. Az Akadémiai Kiadónál most megjelent kötete, az Árpád-kori személynévtár (1000-1301) 38 000 személynévi adatot, 7500-féle nevet és 26 800 névváltozatot tartalmaz. A könyvújdonságot lapozgatva beszélgettünk vele arról az izgalmas, letűnt világról, amely a forrásokból a kutató elé tárul. Az egyházi összeírások, az oklevelek, a bűnügyi ítélkezések, pereskedések jegyzőkönyvei, a krónikák tanulmányozásakor a latin szövegkörnyezetből kiderülhet a név viselőinek foglalkozása, családi helyzete, fény derülhet életkörülményeikre.
A személynevek kezdetben egyeleműek, és igen kevés köztük a női név. A nőket általában a férfiak feleségeként, özvegyeként, leányaként jegyezték föl. Sok, ma köznévként ismert szó az első felbukkanásakor személynév volt, legalábbis magyarul. Itt van például az Ajándék 1138-ból. Tizenhárom személyt hívtak így, zömmel férfiakat, de két nő is ezt a nevet kapta. Volt köztük sószállító, szakács, jobbágy, udvarnok, szőlőműves. Vagy a Péntek, amely szó a szlávban az ötödiket jelenti. Magyar névként valószínűleg a család ötödik gyereke kapta. Igen gyakori volt, és ebben a formában kizárólag fiúk viselték, de a Penteka, Pentuka már lányokat jelölt.
Noha nagyon erős volt a szláv hatás, rengeteg a német, olasz, francia, török eredetű név is. Nagyon sokról viszont egyáltalán nem lehet tudni, honnan származik. Jó példa erre a Folvin, Folovin név, amelyről egy nyelvész professzor azt állította, hogy nem más, mint a Faluvéne. Holott erről szó sincs - mondja Fehértói Katalin. Egyszerű német név ez. A gyűjtés és a szerkesztés nehézségeit jól érzékelteti egy 1237-ben keletkezett végrendelet. Az akkori szokás szerint a két példány úgy készült, hogy az írnok ugyanarra a lapra egymás alá kétszer írta le a szöveget. A közöttük lévő üres helyre sormintaként az ábécé betűit rótta. A későbbi ellenőrzés céljából a betűk közepén vágták ketté a lapot. Csakhogy a benne előforduló nevek másként vannak leírva a két példányon. Tehát sokszor egyetlen iraton belül is többféleképpen szerepel ugyanaz a név.
A szerző reméli, hogy a tízéves munkája eredményeként született névtárat örömmel használják kutatásaikhoz hazánk és a szomszédos országok nyelvészei és történészei.
(A Magyar Rádió Szonda című műsora nyomán)

Ezek is érdekelhetnek