Anyanyelvi őrjárat

Őszinte hálával tartozom Villányi Jenő olvasónknak, amiért vette magának a fáradságot, és kiírta egy műsormagazinból az abban talált következő mondatot, benne az általa megjelölt és hibáztatott szóalakkal: "Ez a folyamat az egész világon végbemegy, feltételezhetőleg nálunknál előbbre tartanak." Olvasónk ezt fűzi hozzá: "Úgy érzem, a cikkíró hibázott, amikor ezt a ragismétléses nálunknál formát használta. Ahogy nem jó az aztat vagy az őtet, úgy nem helyes a nálunknál alak sem."
A kérdés rendkívül érdekes, s olvasónk érvelése is jogos, hiszen az aztat, az őtet vagy a tőlemtől és az ezekhez hasonló ragkettőző alakok napjaink nyelvhasználati normái szerint valóban nem illenek bele az igényes nyelvhasználatba. (Azért emlegetem napjaink nyelvhasználati normáit, mert a nyelvszokás változik. Az őtet ragkettőző forma például a XIX. században, sőt még a XX. század első felében is "belefért" az igényes nyelvhasználat kategóriájába.) A nálamnál, náladnál, nálánál ragozási sor tagjai azonban eltérnek az idézett egyéb példáktól abban, hogy megítélésük attól függ, milyen jelentésben fordulnak elő. Ha a nálánál azt jelenti: 'a jelzett személynél', tehát például "nem volt nálánál a vezetői jogosítványa", akkor ez a forma természetesen ugyanúgy nem illik a művelt köznyelvbe, mint ahogy az iskolázatlan emberek nyelvhasználatában elég gyakran előbukkanó tőlemtől sem illik bele.
{p}
Igen ám, csakhogy ennek a nálánál formának más értelme is lehet! Középfokú melléknév és határozó mellett azt is jelentheti, hogy 'a szóban forgó személyhez, dologhoz viszonyítva, hozzá hasonlítva'. Álljon itt példának ez a mondat, egyelőre ragkettőzéses forma nélkül: "Nála különb szakembert is találhattunk volna!" Mit jelent ez a mondat? Kétfélét jelenthet! Egyrészt azt, hogy különbet, mint azt, akit kaptunk, de olyan értelme is lehet, hogy ha hozzá fordultunk volna, ő valószínűleg jobb szakembert ajánlott volna nekünk. Ez a kétféle értelmezhetőség persze ritkán okoz zavart a nyelvhasználatban, de okozhat, s ezért él mindmáig, továbbá ezért számít elfogadhatónak a nálánál (valamint a nálamnál, náladnál stb.) forma az olyan esetekben, amelyekben a nálánál viszonyító szerepet tölt be. Ha tehát példamondatunk így hangzana: "Nálánál különb szakembert is találhattunk volna!", ezt nem kifogásolhatnánk, sőt még javunkra is válna, mert pontosan tudnánk belőle, hogy az általam adott első értelmezésben fordul elő (azaz: különb szakembert, mint ő). S ha ezek végiggondolása után visszatérünk az olvasónk által figyelmünkbe ajánlott, műsorújságbeli mondatra, azt kell mondanunk, semmiképpen sem ártott, ott is inkább segített bennünket a nálunknál alak azáltal, hogy világossá tette: előbbre tartanak, mint mi.
A kérdésre ezzel már válaszoltam, de most, nyelvtörténeti megerősítésül, hozzáfűzöm az elmondottakhoz, hogy a nálánál a régi, évszázadokkal ezelőtti magyar nyelvben sem volt ismeretlen, sőt, nélkül névutónk is ennek köszönheti létét. A XV. századi Jókai-kódexben olvashatjuk ezt a mondattöredéket: (a szöveget mai helyesírással közlöm): " ő nálánál kül (ez a kül a kívül régi változata) élni nem bízik vala". Az ez utáni évtizedekben a nálánál kül forma szólamhatár-eltolódással s a nál magánhangzójának a kül-höz való igazodásával nála nélkül alakot öltött, s ez a kifejezés, csakúgy, mint maga a nélkül névutó mindmáig megmaradt nyelvünkben, s gazdagít bennünket.