Anyanyelvi őrjárat

Egy-egy szóhasználati divat igen könnyen kialakulhat, szinte futótűzszerű gyorsasággal. Jellemző példa erre vállal szavunk néhány igekötős származéka. Fél évszázaddal ezelőtt ezek közül az elvállal volt a leggyakoribb, húsz-harminc éve már a felvállal, napjainkban pedig a bevállal. "Bevállalja? Igen vagy nem?" - hallhattuk az utóbbi hónapokban az egyik kereskedelmi csatornán a műsort vezető pszichológus szájából naponta a szinte a műsor logójává, azaz jeligéjévé, felidézőjévé vált kérdést. Vagy itt van például a borzasztó melléknevünk. Ennek jelentése ma már nemcsak 'borzalmat, rémületet keltő', hanem a bizalmas nyelvhasználatban ez is: 'nagyon nagy mértékű, nagyon nagy mértékben', holott ez a szó eredeti jelentésével nemigen fér össze. Néhány mindennapos példa erre: "borzasztó nagy élmény volt számomra", "borzasztó éhes vagyok", "borzasztóan örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk". Ezek már "nyelvtények", egyszerűen tudomásul kell vennünk őket. Ha egy szódivat kialakul, nem tehetünk ellene semmit, legfeljebb remélhetjük, hogy amint jött, úgy el is fog majd vonulni. Van azonban egy olyan szóbokor nyelvünkben, amelynek tagjai a korábbitól, azaz a szócsalád tagjainak eredeti jelentésétől merőben eltérő használatban még csak mostanában tünedeznek fel, s ezért e sajátos használat bemutatása s értékelése még akár ki is hathat e még csak alakuló, szerintem nemkívánatos jelentésváltozásra.
A kérdéses szavak: megdöbben, döbbenet, döbbenetes s még egy-kettő. A rádióban nemrégiben erre lettem figyelmes: "Valóban döbbenetes fejlődés tapasztalható, különösen a vidéki játszótereknél." A döbbenetes még legújabb, 2003-ban megjelent értelmező szótárunk szerint is csak azt jelenti: 'döbbenetet keltő', a döbbenet pedig 'váratlan, kellemetlen vagy fájdalmas esemény okozta megrendülés'. Mivel a játszóterek fejlődése éppenséggel nem fájdalmas vagy kellemetlen dolog, ez az újmódi szóhasználat nem a kívánt hatást éri el, legalábbis azok körében nem, akik számára a döbbenetes szó valóban azt jelenti, amit a szótárból idéztem. A játszóterek fejlődése az ő számukra lehet bámulatos, óriási, hatalmas, roppant, szédületes vagy akár káprázatos is, de döbbenetes nem.
De következzék még egy példa, ezúttal egy napilapból, egy kutatócsoport munkájáról szóló beszámolóból! "A múlt kutatása során nagy megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a Középipartanoda első napjától kezdve olyan tantestületet alakítottak ki, amelynek minden tagja szakmájának és pedagógiai hivatásának kiemelkedő képviselője volt."
Induljunk el ismét a kályhától! Mit is jelent a megdöbben? Említett szótárunk szerint ezt: 'fájdalmas vagy kellemetlen hír, élmény hatására> nagyon meglepődik, megijed'. Gondoljuk csak meg: valóban fájdalmas vagy kellemetlen dolog, hogy a szóban forgó tanoda tantestületének minden tagja szakmájának és hivatásának kiemelkedő képviselője volt? Inkább örvendetes, örömteli! Ha pedig nem akarunk különösképpen lelkendezni, mivel tudományos munkában ez nem szokás, akkor írhatjuk azt, hogy csodálkozással vettük tudomásul ezt a tényt. Sokféle lehetőség között választhatunk, de annak tudatában kell lennünk, hogy ha valamilyen kellemes, örvendetes dolgot megdöbbenéssel veszünk tudomásul - vagyis ezt így közöljük -, akkor azoknak az olvasóknak vagy hallgatóknak egy része, akikhez szólunk, csakugyan meg fog döbbenni. Kell ez nekünk?