Dzsingisz kán öröksége

Azért vizsgáltak férfiakat, mert ennek a nemnek a sajátja az Y-kromoszóma, amely, amellett, hogy az adott férfi egyedi genetikai mintáját hordozza, kisebb-nagyobb hasonlóságot is mutat más Y-kromoszómákkal, és így családi kapcsolatok kimutatására alkalmas.
A kutatók az így megállapított örökségi ismertetőjegyet - családfákon megjelenítve - közel harminc nemzedéken át (harminc évet számolva nemzedékenként) visszakövették térben és időben, és eljutottak a 850 évvel ezelőtt élt legutóbbi közös elődig. A kiválasztott régiók közül a Mongóliában élők körében találták a legnagyobb hasonlóságot a vizsgált génállományokban. Mindebből pedig az a feltételezés született, hogy egy, a XII. századi Mongóliában élő férfi genetikai örökségét szétszórta fél Eurázsiában. Ez a 850 éve élt ősatya nem más, mint Dzsingisz kán. A feltevést akkor tekintették igazoltnak a kutatók, amikor a kiválasztott tizenhat népcsoportot - amelynek képviselőiből a genetikai mintát vették - elhelyezték a térképen, amely a nagy kán XIII. század elején létrehozott birodalmát ábrázolta. Kiderült: ezek a mai népcsoportok akkoriban mind a Mongol Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Ha pedig azt a nyolcszázalékos arányt, amely a vizsgált kétezer fős mintában rokonságot mutatott egymással, kivetítjük az eurázsiai térség egészének mai népességére, arra a meghökkentő következtetésre jutunk, hogy egyetlen ember (illetve család) 16 millió férfi kortársunkon hagyhatta rajta genetikai lenyomatát. (A kutatás napjainkban is folyik az embernek a történelem előtti és a történelmi időkben folytatott vándorlásaira fényt derítő globális génprogram részeként.)
Az, hogy Dzsingisz kán közvetett leszármazottainak száma tizenhatmillióra rúg, nyilván vitatható, de történelmi forrásmunkák is tanúsítják, hogy a nagy mongol uralkodó számos nép génállományát befolyásolta. Amikor a kán Észak-Kína és Közép-Ázsia ura lett, a meghódított területeken a hadjáratok során foglyul ejtett lányok, asszonyok legszebbjei között válogathatott, és minden bizonnyal több száz nővel került szexuális kapcsolatba a birodalomépítés negyven éve alatt.
Dzsingisz kán alakja (aki 1155-ben, más források szerint 1167-ben született és 1227-ben halt meg) sok történészt, regényírót, filmrendezőt megihletett már. Nem is csoda, hiszen sok a talány akörül, a szegény sorból származó Temudzsin (a kán eredeti neve) hogyan hozta létre barbár birodalmát, amely kétszer akkora területet foglalt magában, mint a Római Birodalom. Legújabban John Man angol történész-író foglalta össze a nagy hadvezérrel kapcsolatos kutatásait (könyve a General Press Kiadó gondozásában látott napvilágot), megrajzolva Dzsingisz kán alakját, aki egyszerre él istencsapásként, hősként, sőt félistenként népek, emberek tudatában. A közép-ázsiai muzulmánok, az oroszok vagy éppenséggel Európa népei a könyörtelen hódítót, embermilliók kegyetlen gyilkosát látják benne. Nem alaptalanul, hiszen nagyszámú, jól képzett és kíméletlen hadaival soha nem látott pusztítást vitt végbe a Csendes-óceántól Magyarország nyugati határáig. Ugyanakkor hazájában, Mongóliában a nemzet atyjaként tisztelik, és vannak, akik félistenként hódolnak előtte, a kínaiak pedig dinasztiaalapító hatalmasságot látnak benne.