Generációk

A 24 éves, lusta fiatalember (Nagy Viktor) pecázni és írogatni akar a családi vállalkozás gyötrelmei helyett. Jön az apja, 48 éves (Znamenák István), aki szidja, fenyegeti, fél is tőle az ő fia. De csak addig nagy legény, amíg meg nem jelenik az ő apja, Milutin, 79 éves (Gyuricza István). Erre összerezzen a komoly vállalkozó, meghajol az atyai szigor előtt. Igen ám, de becsoszog, kézbottal maga előtt kopogtatva az ő apja, Akszentije, 102 éves (Kovács Zsolt), aki reszelős hangjával kiosztja mindhárom generációs leszármazottját. És ekkor begurul a velocipéd-bringán az ő apja - 150 éves, süket és guminyuszival játszik (Hunyadkürti György) -, akinek a szíve védelmében nem árulják el, hogy elhunyt az apja (nincs szerencsénk megismerni). Nos, a hatodik generációs öreget temetik, aki alapítója volt a Családi Cégnek. A piszkos üzlet épp a sírok felbontásánál kezdődik, és a koporsók újraeladásával végződik.
Dusan Kovacsevics 25 évesen írta darabját, a hetvenes években. Keszég László rendező vérdús bohózattal indít, a második részben kissé lassúbb a tempó. A család értékrendje egyértelmű: asszonynak kuss a neve, asszony verve-ölve-halva jó (ebben a sorrendben), a férfi legyen férfi, félnie csak az apjától kell, és kell! A pénz mosva jó, a hűség, tisztesség, rendőrség, rend legyen az "elvtársak" játéka, a Topalovics család él, ahogy tud. A fordító, Spiró György latba vetett minden fondorlatot, hogy a szüntelen káromkodás, trágárság, szexuális utalások szókincse kimeríthetetlen maradjon. Remek színészi játékot láthatunk, a két női szereplő (Márton Eszter és Pető Kata) mellett a vagány (Nyári Oszkár) a legjobb. Az előadást meghívták a június eleji Pécsi Országos Színházi Találkozóra is.