Anyanyelvi őrjárat

Nemrégiben egyszerre két helyen is találkoztam a számos olvasónk által talán nem is ismert, de megismerésre érdemes lepcsánka szóval. Egyrészt egy pizzéria ételkínálatát tartalmazó szórólapon, amelyet postaládámba bedobva találtam, másrészt egyik napilapunk hangulatos cikkében, amelynek élén ez a cím áll: "Füzér, tavasz és a lepcsánka illata". Hogy a lepcsánkáról valamenynyit mostantól fogva azok az olvasóink is tudjanak, akik még hírét sem hallották, ez utóbbiból, a cikkből idézek is néhány sort:
"A lepcsánka (lapcsánka, cicege, tócsni, tócsi, enge-menge, röszti vagy krumpliprósza - a legkülönösebb elnevezés a bukovinai székelyeké: leppalacsinta) ... a legkitűnőbb borkorcsolyák egyike, itt (vagyis Füzér környékén; G. L.) különösen ízletesen készítik. A lepcsánka burgonya alapanyagú sült tészta, ami a néprajzi lexikonok szerint a parasztkonyha hétköznapi tésztaételeinek választékát bővítette." Háziasszonyok kedvéért talán elkészítésének módját is érdemes ide írnom:
"Nem kell hozzá más, csak négy nagyobbacska krumpli, két egész tojás, fél kiló liszt, két szál friss petrezselyem, kiskanálnyi majoranna, ső és kevés sütőpor. A krumplit lereszeljük, hozzáadjuk a két egész tojást, jól elkavarjuk, aztán jöhetnek a fűszerek, a kevés só, késhegynyi sütőpor, majd a legvégén a liszt. Szedőkanállal a felforrósított olajba tesszük, eligazítjuk, megesszük. Egyszerű ez, mint a füzéri tavasz."
Mindez talán még nem lenne elég ahhoz, hogy itt ezzel a főleg hazánk északkeleti részeiben, de az idézetben felsorolt valamelyik más néven hazánk más vidékein is ismert, legföljebb egy kicsit másképpen elkészített népi étellel foglalkozzam, csakhogy egy hozzám érkezett levél is ezzel kapcsolatos, azt pedig nem illik válasz nélkül hagynom. Keresztessy Attila ófehértói levélírónk arról tájékoztat levelében, hogy megyéjében - mivel Ófehértó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, nyilván abban - az étel neve többnyire nem lepcsánka, hanem lapcsánka alakban használatos.
Ezek után elővettem az Új magyar tájszótárt, s megvizsgáltam a kérdéses szót. Némi meglepetésemre három idevágó címszó is van a szótárban: lepcsánka, lepcsánk és lapcsánka. Lepcsánka formában Hajdúszoboszlóról és Hosszúpályiból idéz adatot a szótár - mindkettő Hajdú-Bihar megyében található -, lepcsánk formában a szintén hajdú-bihari Hajdúböszörményből és Hajdúnánásról, lapcsánka alakban pedig egy Kék nevű faluból, Petneházáról és a Rétközből (ez egy tájegység a Nyírség és a bodrogközi Tisza között), valamint Újfehértóról. Ez utóbbiak mind Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartoznak. A szó jelentése mindegyik címszónál betű szerint ugyanaz, vagyis: 'liszttel kevert reszelt krumpliból készült, zsírban vagy olajban, illetve kizsírozott tepsiben megsütött lepényféle'.
Mi következik mindebből? Az, hogy az a-s és az e-s változatok térbelileg nagyon is jól kitapinthatóan elkülönülnek egymástól. Hajdú-Biharban a lepcsánk és a lepcsánka a főváltozat, Szabolcs-Szatmár-Beregben ellenben a lapcsánka. Ófehértói levélírónk ugyanezt érezte ki szűkebb pátriájának nyelvszokásából, s örömünkre ezt mindjárt meg is írta nekünk. Hogy a borsod-abaúj-zempléni Füzér környékén melyik a főváltozat, azt a cikkből, amelyből idéztem is, nem sikerült kideríteni, de az bizonyos, hogy a lepcsánka (vagy lapcsánka) legalább olyan finom ott is, mint másutt, hiszen már az illata is csalogatja a turistákat...