Anyanyelvi őrjárat

Néhány hete "Hogy is írta a költő?" címmel arra mutattam be példákat e rovatban, hogy a sajtóban sokan hibásan idéznek íróinktól, költőinktől rövidebb-hosszabb részleteket. Annak, hogy idéznek, csak örülhetünk, de a pontos idézés elengedhetetlen követelmény, s különösen durva vétségnek számít, ha valaki költőt idéz hibásan, hiszen egy-egy módosítás nemcsak az idézett rész értelmét változtat(hat)ja meg, hanem hangulatát, ritmusát, stílusértékét is. Akkor ezzel zártam cikkemet: "Most látom csak: Petőfi, akinek nevével s verssoraival talán leggyakrabban élnek vissza napjaink tévesen idézői, még nem is szerepelt példáim között. Az Anyanyelvi őrjárat következő cikkeinek egyikében igyekszem majd pótolni ezt a mulasztást." Ahogy illik, ezennel be is váltom ígéretemet.
Kezdem azzal a példával, amelyben egy Petőfi-vers címével van baj. Egyik országos napilapunkban olvashattuk a következő cikk-kezdetet: "Petőfi Pató Páljában található a két emlékezetes sor: "Nem írok, nem olvasok. / Én magyar nemes vagyok.""
Voltaképpen nem is egyetlen hiba rejlik ebben a nyúlfarknyi idézetben, hanem kettő. Az egyik az, hogy Petőfi említett versének címe nem Pató Pál, hanem Pató Pál úr, a másik pedig, hogy az idézett két sor Petőfitől való ugyan, de nem a Pató Pál úr című versből, hanem A magyar nemes címűből. Rokon tárgyú költemények, az kétségtelen, de azért nem illik őket összekeverni. Ez is idézésbeli vétség!
De menjünk csak tovább! A rádióban, mégpedig egy kabaréközvetítésben hangzott fel ez a szintén Petőfi-verscím, egyúttal kezdő sor: "Megy a juhász a szamáron...". Csakhogy Petőfinél nincs névelő a szamár előtt, hanem a sor így hangzik: Megy a juhász szamáron. De ezzel még nincs vége a dalnak, ugyanis a vers utolsó előtti sorába megint csak belopakodott egy fölösleges névelő. Ez hangzott el: "Nagyot ütött a botjával / A szamár fejére." A pontos változat, mint olvasóink jó része alighanem tudja is, ez: Nagyot ütött botjával / A szamár fejére.
Ismét egy nagy példányszámú napilapból idézek: "Nemzeti önbecsülésünknek tartozunk napjaink emlékének elevenen tartásával ..., hiszen a nemzetek között "méltó régi szép hírére" nemcsak Petőfi ... magyarja adott, hanem a mai is ad."
Itt, azaz a cikkrészletben azt olvashattuk Petőfitől idézve, hogy "méltó régi szép hírére". Ám nagy költőnk nem ezt írta, hanem a következőket: "A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy híréhez". Tehát nem szép hírére, hanem nagy híréhez.
Végezetül egy népszerű hetilap egyik cikkéből idézem Petőfinek Szemfájásomkor című, összesen négysoros kis versét. A cikkíró szerint ez a következő: "Teremtő isten! Szemeimre / A vakságot csak nem küldöd? / Mi lesz belőlem, hogyha többé / Nem látok lányt és pipafüstöt?"
Ez a húsznál is kevesebb szóból álló versike nem kevesebb, mint négy helyen tér el a Petőfi által írt eredetitől. Az eredetiben ahelyett, hogy "A vakságot csak nem küldöd?", ez áll: "A vakságot tán csak nem küldöd?". Az utolsó sor pedig ahelyett, hogy "Nem látok lányt és pipafüstöt?", így hangzik helyesen: "Nem láthatok lyányt s pipafüstöt?" Vagyis csak helyett tán csak szükséges, látok helyett láthatok, lányt helyett lyányt, végül és helyett csupán s.
Az egyenleg: összesen négy Petőfi-idézetben kereken tíz hiba! Kedves cikkírók! Nem kötelező fejből idézni, de a pontosság igenis kötelező!