Anyanyelvi őrjárat

A történetre, amelyet felidézek, alighanem emlékeznek még olvasóink, ugyanis alig néhány hét választ el tőle. Egy MiG-29-es vadászrepülőgép Kecskemét légterében menet közben egyszer csak felmondta a szolgálatot, s a pilóta is csak úgy menekült meg, hogy katapultált, azaz a katapultot,  magyar körülírással a pilótát a gépből ülésestül kilövő biztonsági szerkezetet működésbe hozva kiugrott, kirepült belőle. Néhány nappal később a Magyar Televízió egyik kedvelt bemondója már a vizsgálat eredményéről számolt be. Elmondta, hogy a jobb oldali hajtómű hibásodott meg, ennek következtében gyulladt ki a gép, ám a pilóta, nagy lélekjelenlétről téve tanúságot, még megpróbálta Kecskemét légteréből kivezérelni a repülőt, s "szinte csak az utolsó pillanatban kapitulált". Olvasóink bizonyára máris gyanítják, hogy ennek a szónak, a kapitulál-nak a kedvéért idéztem föl ezt az egész történetet. Mert a kapitulál jelentése egyáltalán nem az, amit az imént a katapultál értelmezéseként megjelöltem, hanem ez: 'megadja magát'. Mondanom sem kell, a pilóta korántsem ezt tette.  A tévedés azonban, amelyet a bemondó elkövetett, amikor a katapultál helyett a kapitulál szót használta, elég érdekes és elég tanulságos ahhoz, hogy itt, az Anyanyelvi őrjáratban is szó essék róla. A szakirodalom ezt úgy nevezi: szótévesztés. Formailag, tehát külső megjelenését tekintve a legtöbb szótévesztésnek valamilyen hasonlóság, részleges azonosság áll a hátterében; azaz a két összetévesztett szó többé vagy kevésbé hasonlít egymásra: önkényes 'mások jogait semmibe vevő' - önkéntes 'valakinek szabad elhatározásából történő', tanúság 'tanúbizonyság' - tanulság 'leszűrt következtetés'. Tartalmilag, illetve indítékuk tekintetében azonban jelentős különbség van e tévesztések között. Keletkezhetnek tudatlanságból, bizonyos ismeretanyag hiánya folytán - ilyenek voltak felsorolt példáim -, de véletlenségből, az  agyközpont működésében beálló pillanatnyi zavar következtében is, továbbá vannak határesetek is, amelyeknek létrejöttében pillanatnyi rövidzárlatnak és bizonyos fokú ismerethiánynak egyaránt van vagy lehet szerepe. Egyértelműen a véletlen számlájára írhatók a különféle elszólások, téves olvasások, ahogy ezt a XX. század fordulójának  jeles ideg- és elmeorvosa, Ranschburg Pál mutatta ki számos művében, de többnyire a hasonló hangzású idegen, tehát anyanyelvünk saját szavainál általában kevésbé ismert, kevésbé belénk idegződött szavainak pillanatnyi összecserélése is legalább részben ennek tulajdonítható. Én magam is akadtam már olyan példára, amelyben a tudós előadó a 'többnyire mások műveiből összeollózott írás' jelentésű kompiláció szót pillanatnyi rövidzárlat következtében komplikáció-ra cserélte fel, s bármily hihetetlen, arra is van adatom, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, ha nem is a televízióban, hanem a rádióban egy bemondó  ezt olvasta föl: "A repülőgép pilótája még Lengyelország fölött kapitulált." Vagyis: semmi sem új a nap alatt! De igen, valami mégis! A mostani baki elkövetője - a nevét is leírom: Pálffy István - egy perccel később, amikor ismét nála volt a szó, közvetlen, önironikus hangon visszaidézte s egyúttal ki is javította hibáját. Meggyőződésem, hogy ez a gesztusa egyúttal kitűnő ismeretterjesztés  is volt, mert attól fogva már az is ismeri a két szó közti különbséget, aki korábban esetleg  nem is csupán nyelvbotlás folytán tévedett volna.