Beszippantott embertársi bizalom

A vizsgálatban egy kísérletileg gondosan megtervezett játék keretében valaki meghatározott összeget adott át a résztvevőknek, akik megtöbbszörözhették pénzüket. Ezt követően a játékosok, ha akarták, visszaadhatták a hasznot vagy annak egy részét a kölcsönadónak, a "befektetőnek", annak reményében, hogy így újabb nyereményre tesznek szert, és ezt majd meg is kapják. Csak a játékosok 15-20 százaléka tett ennek eleget készségesen. A kísérlet következő részében a játékosok egyik fele oxitocint szippantott be, másik fele vizet. (Senki nem tudta, hogy mit szippant be. A beszippantásra egyébként azért volt szükség, hogy a nagyon gyorsan bomló oxitocin biztosan bejusson az agyba.)A kutatók azt tapasztalták, hogy azok között, akik hormont szippantottak be, jelentősen megnőtt a bizalom, az ilyen kísérleti személyeknek közel fele rábízta nyereményét a "befektetőre". A vizesek körében azonban az arányok nem változtak, közülük csak minden ötödik-hatodik ember adta oda a pénzét.  Ugyanakkor, ha a pénz megsokszorozása csupán egy szerencsekeréktől függött, melynek révén a játékos csak feltehette a pénzét, de nem kommunikált más emberrel, nem dönthetett arról, hogy szaporítja-e az összeget vagy sem, az oxitocin teljesen hatástalannak bizonyult.
Tehát a hormon nem azt a hajlamot növelte meg, hogy a résztvevők úgy általában szórják a pénzüket, nem azt, hogy úgy általában adják oda másnak, hanem csak olyan döntéseket befolyásolt, amelyekben volt emberi kapcsolat, amelyekben egy másik emberről feltételezhették, hogy annak személyes döntésén múlik, hasznot húznak-e vagy sem.
Bánki M. Csaba pszichiáter, agykutató szerint attól azért nem kell tartani, hogy a tőzsdékben vagy a bevásárlóközpontokban oxitocint fognak a levegőbe fecskendezni, és így érik majd el, hogy nagyobb kedvvel költsék az emberek a pénzüket. Olyan helyzetekben pedig, ahol befektetéseinkhez szakemberektől kérünk tanácsot, sokkal jobb eszközeik vannak meggyőzésünkre, semmint hogy a bróker oxitocint fecskendezzen ránk. A pszichiáter szerint ez filmbe illő fikció, távol áll a realitástól.  Bánki M. Csaba elmondta azt is, hogy kialakulóban van egy új tudományterület, az úgynevezett molekuláris pszichológia, amely emberi lelki folyamatokat, érzéseket - öröm, boldogság, szomorúság, bosszú, bizalom - megalapozó biológiai folyamatokat, konkrét anyagokat próbál azonosítani.
Az említett vizsgálatok fontos eredményekhez juttatták a molekuláris pszichológia tudományát, és felmerül, hogy olyan betegségekben, állapotokban, amelyekben az emberek közötti kommunikáció sérül, új módszereket lehet majd kidolgozni. Például amire eddig még nem gondoltak a szakemberek, hogy autizmusban vagy a szociális fóbiában - ez utóbbi betegségben a szorongó ember nem mer mások előtt enni, dolgozni, beszélni - az oxitocinrendszer hibája okozza a bajt. Ha ez igazolódik, akkor lehetséges, hogy oxitocin bevitelével vagy az agyi oxitocintermelés fokozásával segíteni lehet majd ilyen, az emberek között idegenül mozgó embertársainkon.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)