Harc a matyó hagyatékért

Választ hiába is keresnénk már a nagy múltú cég megszűnésének miértjére; egyesek szerint az elmúlt évek elhibázott vezetése, mások szerint a "nagyzási mánia" vitte csődbe az 1951-ben megalakult Matyó Szövetkezetet. A végelszámolás rengeteg ellenérzést szült, sok sebet tépett fel. A leltár során a mintegy tízmillió forintra értékelt, egyébként pedig felbecsülhetetlen értékű matyó hagyatékról - a dokumentációkról, régiségekről, népviseletekről, archív anyagokról - a helyiek joggal feltételezték, mindez majd városukat illeti meg. Természetesen ellenszolgáltatás nélkül, miként a település is ingyen adta több mint ötven évvel ezelőtt tartós használatba az épületeket a szövetkezetnek az induláshoz.
- A szívünk nekünk is ezt a gesztust diktálná, de a cég jelenlegi anyagi helyzete miatt ezt nem engedhetjük meg magunknak - mondja a háziipari szövetkezet utolsó elnöke és végelszámolója, Fügedi Istvánné. - Ezzel ugyanis megkárosítanánk 52 szövetkezeti tagunkat és háromszáz üzletrész-tulajdonosunkat, akiknek a részjegyei így jóval kevesebbet érnének. Ha közgyűlést hívnánk össze az ingyenes felajánlásról, amire egyébként már nincs mód, valószínűleg jó néhányan, ha szemlesütve is, bizony nemet mondanának. Szó van róla, hogy igen méltányos áron felajánljuk a mezőkövesdi Matyó Múzeumnak, illetve az önkormányzatnak. Szerintünk a hatmillió forint plusz áfa méltányos ár, mivel csak fele e népművészeti kincs valós értékének, melynek rajzait, hímzéseit többek közt híres íróasszonyok - például Kis Jankó Bori, a népművészet mestere - hagyták ránk. Sajnos hónapok óta nem sikerült dűlőre jutnunk a tárgyalásokkal, a város nem hajlandó fizetni érte. Az pedig nyílt titok, hogy a hagyatékra többen, már az országhatáron túlról is jelentkeztek vevők. Mi a várossal szeretnénk megegyezni, hiszen elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ez az anyag elkerüljön innen.
{p}
- Szégyenletes! Ami volt, felélték, a maradékot most elkótyavetyélnék. Egy város tradicionális vállalatának a vagyonát... - fakadt ki haragosan Kóró Józsefné, egyik alapítója és első elnöke a Matyó Háziipari Szövetkezetnek. - Attól meg egyenesen megáll bennem az ütő, hogy az archív anyagot pénzért árulják az önkormányzatnak! A dokumentációt még mi kezdtük gyűjteni, 1953-tól, de nem ilyen céllal. A mi asszonyaink, lányaink évtizedeken keresztül ajándékban hagyták meg nekünk csodálatos munkáikat, hogy az unokáik is gyönyörködhessenek bennük. A matyó hagyaték erkölcsileg nem lehet adásvétel tárgya. Annak a helyi múzeumban a helye.
Mire elértem Tállai Andrást, Mezőkövesd polgármesterét, nevetve kérdezett rá, mivel éppen akkoriban sikerült megegyezniük:
- Honnan a megérzése? Felszállt a füst, lecsitultak a kedélyek, a teljes matyó hagyaték az önkormányzat tulajdonába került. A dokumentáció, a tárgyi népművészeti értékek, például egy közel harminc elemből álló bútorkészlet, népviseleti ruhák, terítők, babák és így tovább, egyszóval minden, ami magában foglalja a szövetkezet, tágabb értelemben a matyóság írott és fotókon, albumokban megörökített folklórtörténetét. Nem ingyen jutottunk hozzá, nem ment könnyen az alku sem, de ez most már mindegy. Árat inkább nem mondanék, de valóban méltányos összegben állapodtunk meg.
Az archív anyag a 2004-ben kialakított, napokban megnyíló új Matyó Múzeumba kerül. Ide költöztetik át a meglévő régi múzeumot is. Hosszú távon pedig úgy tervezi a mezőkövesdi önkormányzat, létrehoznak egy népművészeti közalapítványt, hogy ne csak megőrizzék, hanem folyamatosan gyarapíthassák is a matyó népművészeti értékeket.