Úttalan utakon a Doxánkkal

A négyhengeres jármű motorját két külön blokkból összeszerelt iker hengertömb alkotta. Sebességváltó műve soros kapcsolású volt, a motor nyomatékát lánchajtással vitték át a differenciálművel fölszerelt két hátsó kerékre. A jármű minden forgó része golyóscsapágyon gördült.
Az automobil a Magyar Királyi Posta- és Távírdaigazgatóság által kiírt nemzetközi pályázatra készült, amelynek győztese egyben a megrendelést is elnyerte postaautók gyártására. Csonka János autója a Felvidék, Erdély és az Alföld úttalan útjain kétezer kilométeren bizonyította alkalmasságát. A megbízhatósága miatt Doxának becézett (a görög szó jelentése: nagyszerű, dicső, megbízható) Csonka-féle automobil hat külföldi és két belföldi pályázó közül vitte el a pálmát. Ez volt egyben az első, sorozatgyártásra alkalmas magyar autó, amelyet - prototípusának szabadalma alapján - a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, a Budapesti Röck Gépgyárban és a Magyar Általános Gépgyárban gyártottak. A Doxa hozta el a lóvontatású korszak hanyatlását és képviselte az új korszak, az automobilizáció nyitányát Magyarországon.
Csonka János autóját 2545 köbcentiméteres, 14 lóerős motor hajtotta, amellyel a két köbméteres rakterű jármű 35 kilométeres csúcssebességet érhetett el óránként. A petróleumüzemű motorban számos korábbi találmány és technikai újítás összegződött és vált gyakorlattá. Például Bánki Donát és Csonka János találmánya, a karburátor, amely már 1893-tól lehetővé tette a folyékony tüzelőanyag használatát. (A két zseniális magyar konstruktőr együttműködése olyan más újításokban öltött testet, mint a máig használatos szelepvezérlés, a fröccsentő olajozás, az izzócsőgyújtás.)
Noha az önálló magyar autógyártás csak 1905-ben vette kezdetét, már a korábbi években is jó néhány robbanómotoros autó keltett föltűnést és vadította meg a lovakat elsősorban Budapest utcáin. Olyannyira, hogy egy idő után már rendeletben kötelezték az automobilvezetőket a vezetői engedély megszerzésére, rendszám fölszerelésére. Így került sor az éppen száznégy esztendeje, 1901. június 14-én megrendezett első hivatalos autóvezetői vizsgákra a fővárosi Városligetben. Mintegy ötven jelentkező tett eredményes vizsgát, akik között egyaránt voltak gazdag városi előkelőségek, neves iparosok, illetve az autótulajdonosok által alkalmazott sofőrök. Ezt követően sorra fölkerültek az autókra a rendszámok, a 13-ast kivéve, mert azt babonából nem adták ki.