Anyanyelvi őrjárat

A szomorú eseménysor, amelyet két, két és fél hónap távolából felidézek, nem olvasóim elkedvetlenítésére szolgál - ilyen hírekért nem kell több hétre visszanyúlni, minden nap megtermi a maga nyomasztó eseményeit -, csupán egy tanulságos nyelvi adat kedvéért írtam fel és tettem el magamnak azzal a céllal, hogy előbb-utóbb felhasználjam. A bánáti és a romániai nagy, nem kis részben a mi magyarjainkat sújtó árvíz károsultjainak megsegítésére irányuló törekvéseket hallgatva ütötte meg fülemet a rádió déli híreiben: "A lista közzététele azoknak szól, akik segítenek felépíteni a négyezer összedőlt árvízkárosult házát."
Amint meghallottam ezt a közlést, nemcsak az árvíz pusztításain való sajnálkozás, valamint a számos honfitársunk segítőkészségéből fakadó öröm érzése kerített hatalmába, hanem az a vadászkutyaösztön is, amely a nyelvészben tör felszínre, ha valamilyen igazán érdekes, tanulságos adatnak jut birtokába. Lássuk csak, miért! Az idézett mondatban olyan emberekről van szó, "akik segítenek felépíteni a négyezer összedőlt árvízkárosult házát". Kikre vagy mikre vonatkozik az összedőlt szó? Az árvízkárosultakra vagy a házukra? A hallott s általam lejegyzett szöveg szerint az előbbiekre, tehát a személyekre, hiszen a szórend ezt sugallja. De vonatkozhat egyáltalán valakire, vagyis személyre az összedől ige? Napjainkban nem. A mai nyelvhasználatban csak valami dőlhet össze: valamilyen építmény vagy ahhoz hasonló dolog, például egy kártyavár. Ám ez csak úgy egy évszázad óta van így. Az ennél korábbi nyelvhasználatban bizony összedőlhetett, összerogyhatott élőlény is, akár egy sebzett állat, akár egy ember. "Összedőlök, mint elvérezett vad" - olvashatjuk hétkötetes értelmező szótárunkban ezt a Szigligeti Ede egyik színművéből idézett mondatot. Petőfinek Salgó című beszélyéből pedig, amely nem szűkölködik véres eseményekben, többek között ezt idézhetem: "Egy új suhintás és Jób homlokát / Elborította vére, s összedőlt."
Mint nyelvünk múltját, történetét is tanulmányozó nyelvész azért érzem rendkívül tanulságosnak e példát, mert, íme, a mondatot tulajdonképpen úgy is lehetne értelmezni, hogy az árvíztől sújtott emberek rogytak, roskadtak össze kétségbeesésükben az őket, illetve házukat ért szörnyű csapás miatt. Csakhogy ez a fajta használat mára nemcsak megritkult, hanem el is avult, eltűnt a nyelvből.
Ehhez a ponthoz érve most már kimondom: valójában az tette félremagyarázhatóvá s mindenképpen hibássá e mondatot, hogy benne egy fontos szó, az összedőlt melléknévi igenév rossz helyre került. Négyezer összedőlt árvízkárosult háza helyett négyezer árvízkárosult összedőlt házá-ról kellett volna szólni. Máskor is nemegyszer előforduló hiba ez. Főleg az olyan mondatokban van meg felbukkanásának a veszélye, amelyekben birtokos szerkezet is található, s ennek birtokszavához még külön minőségjelző is tartozik. Tehát például akkor követnénk el ilyen hibát, ha jeles költőnk, József Attila születésének századik évfordulója helyett, amely egyébként idén április 11-én volt, a költő századik születésének évfordulójáról szólnánk, azaz a századik jelzőt nem az évfordulója, hanem a születésének szóalakhoz kapcsolnám; nem a birtokszóhoz, hanem a birtokos jelzőhöz. Remélem, a rádióban hallott érdekes példa, amelyre írásom címével is utaltam, elég ahhoz, hogy olvasóink hasonló esetekben már könnyedén megtalálják a hiba okát, s ismerjék az orvoslás módját is.