Nekézseny színésznője

"Jön az orosz, sok a száma" - szavalta egy nyilasrendezvényre meghívott Szeleczky Zita 1944-ben, amiért később a népbíróság börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Akkor már túl volt huszonhét filmfőszerepen és megszámlálhatatlan színpadi produkción. Büntetése elől sikerült külföldre távoznia, végül pedig Argentínában talált magának új hazát. A dél-amerikai országban magyar színházat alapított. Magyar barátai hollywoodi szerepekben tudták volna elképzelni. Nem érdekelte azonban a hírnév, mindig is megmaradt magyarnak, és a rendszerváltozás után az első adandó alkalommal hazaköltözött.
Mi kötötte a borsodi kis faluhoz? Édesapja vasútépítő mérnök volt, ő irányította az Eger-Putnok vasútvonal építését. Ekkor telepedett le a család Nekézseny községben, ahol Zita gyermekkorának nyarait töltötte, és ezek a kirándulások számára felejthetetlen élményekkel párosultak. Hazatérte után Olga nővérének hamvait a családi kriptába vitette, majd utolsó kívánságaként ő is ezt a helyet választotta végső nyughelyéül. Varga Béla polgármester fontosnak tartotta az emlékház létrehozását, s elképzelését a Szeleczky Zita Alapítvány is támogatta. Relikviákat, korabeli plakátokat és fotókat, a művésznőről készült festményeket, valamint hanglemezeket sikerült összegyűjteniük. A ritkaságok felkutatásában segített utolsó lakóhelye, Érd önkormányzata is. Az avatáson részt vett az Amerikában élő egykori barát, dr. Garbach Ferenc, és az alapítvány képviselője, Máté Ottília is.