Színek vény nélkül

Az, hogy valaki ragaszkodik egy bizonyos színhez, sok mindent elárul az illető lelkivilágáról. Ha például egy barnára festett, sötét szobához vonzódik, akkor az illetőn a depresszió jeleit lelhetjük fel. Vagy például ugyanaz az ember piros ruhában merészebb, magabiztosabb benyomást kelt bennünk, mint amikor fehér ruhát vesz fel, mert ez utóbbi inkább visszafogottságot sejtet.
A különböző színek nemcsak hangulatunkra hatnak, felhasználják őket a gyógyításban is. A színterápiát már az ókori egyiptomiak is alkalmazták, amikor nyavalyájuknak megfelelően más-más színű szobákba fektették a betegeket. Múlt századi kutatások eredményei azt igazolták, hogy egy-egy szín sugártartománya az egyes szerveinkre vannak jótékony hatással. Színterápiával pótolható az elveszített energia, javítható a memória és az ellenálló képesség, oldható a stressz, enyhíthetők az emésztési panaszok és - amire mindannyian vágyunk - harmónia teremthető a lelkünkben. A hatvanas-hetvenes években számos kutató vizsgálta, hogy a színes sugárzások miként hatnak az emberi vízháztartásra, a cukoranyagcserére, az agyműködésre, a vér összetételére, a hormonokra, a máj működésére és a vegetatív idegrendszerre. Bebizonyították, hogy a színes fémek és a színes környezet az élő szervezetben kísérletileg igazolhatóan különböző reakciókat vált ki. Így például az ultraibolya sugarak teljesítményfokozó hatásúak, a vörös pedig felgyorsítja a véráramlást.
A vörös és a piros egyébként a nemiség szimbóluma, a libidó színe. Aktivizál, élénkít, lendületesebbé teszi szervezetünket, erősíti a gondolkodásunkat. A kék megnyugtat, lefékez, koncentrálásra késztet és lehűt. Csillapítja és rendbe hozza a gyulladásos folyamatokat. A sárga a hit, a jóság, az értelmesség színe, feloldja a gyengeséget és erősíti az idegeket. A zöld a természet megújulását, a fejlődést és a termékenységet képviseli. A fiatalság, a remény, a boldogság szimbóluma. Kiegyensúlyozottá tesz, feloldja a feszültséget, megnyugtat és csillapítja a fájdalmakat. Hasonló hatása van az ibolyakéknek is. A szürke a hamu és a köd színe, a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság és az egyhangúság jelképe. A fehérről a fény, a tisztaság, a tökéletesség és az egyszerűség jut eszünkbe, s éppúgy lehet az öröm, mint a gyász színe.
A színterápiával mi magunk is élhetünk, például lakásunk, környezetünk berendezéseit a színek hatásainak ismeretében választhatjuk meg. Vannak, akik így alakítják ki ruhatárukat, sőt az ételeiket, amikor változatos színű zöldség- és gyümölcstálakat varázsolnak az asztalra. A friss levegő mellett azért is kell sokat tartózkodnunk a természetben, mert pihentetőleg, gyógyítólag hat ránk gazdag színvilágával.