Anyanyelvi őrjárat

Írásom címe nem az Európát Ázsiától elválasztó hegység (és folyó) nevére utal - azt egyébként 1954 óta a kiejtésbeli ingadozások ellenére is következetesen hosszú á-val, Urál-nak írjuk -, hanem az ural igére. Hogy választásom erre esett, az Palásthy József levélírónknak köszönhető, akinek kérdése éppen ezzel a szóval kapcsolatos. Idézek leveléből.
"Kristó Gyulának és Makk Ferencnek "Az Árpád-ház uralkodói" című könyvében - a többi között - az alábbi mondatokat olvashatjuk:
"A dalmáciai magyar uralom nem maradt tartós, már 1125 tavaszán a Tengermellék ismét a dózsét uralta" (156. oldal [II. István]), majd "Az ország nagyobbik fele immár Istvánt, az ifjabb királyt és nem Bélát, a királyt uralta" (270. oldal [V. István]). Az ural szót eddig úgy értelmeztem, hogy valaki valami vagy valaki(k) felett uralkodik. Az idézett szövegekből viszont úgy tűnik, mintha az alárendelt (például a Tengermellék) a király felett lenne. Hogy kell érteni ezt a szót?"
Nagyon örülök levélírónk kérdésének, mert rajta kívül még bizonyára igen sokan vannak bizonytalanságban az ural ige jelentését illetően. Nem is csoda, mivel e szót elődeink egészen más értelemben használták, mint napjainkban mi. Lássuk csak!
Az ural ige, amely az úr főnév -l igeképzős származéka, eredetileg azt jelentette: 'urának tekint, urának nevez, szólít'. Gondoljunk csak az ismert népballada következő soraira: "Apám házánál nagyobb urak jártak, Őket sem uraltam, téged sem urallak!" Na és a szótárak vallomása? Ballagi Mórnak 1873-ban megjelent, A magyar nyelv teljes szótára című, csaknem 1500 oldalas munkájában az ural szó jelentéseként csak ezt találjuk: "valakit mint urat tekint, valakinek mint úrnak hódol". A változást csupán a tizenkilencedik század második fele hozta el. Attól kezdve a szó jelentése néhány évtized alatt a visszájára fordult. A változás menetét jól tükrözi Balassa Józsefnek 1940-ben megjelent, A magyar nyelv szótára című műve, amely így értelmezi a szót: "1. A régi nyelvben, még a 19. század elején is, azt jelentette: valakit úrnak tekint, tisztel. 2. A német (be)herrschen utánzásaképp terjedt el helytelen használata: uralkodik valamin."
Akár idegen hatásra ment végbe, akár nem, kétségtelen tény, hogy a huszadik század közepére ez a használat szinte általánossá vált. Ez a magyarázata annak, hogy Nyelv és élet című, 1953-ban megjelent művében már jeles nyelvművelőnk, Lőrincze Lajos is megvédte a szót ebben az újabb jelentésében, kimondván, hogy ha valamilyen korábban hibáztatott nyelvhasználati forma széles körben elterjedtté, nyelvténnyé válik, már fölösleges, sőt káros volna elmarasztalni. Az ural szó használatának akkori megítélésére jellemző, hogy nemzetközi hírű zenetudósunk, Kodály Zoltán, aki előszót írt Lőrincze említett kötetéhez, abban még így fogalmazott: "Én még az uralni ige régi jelentésben (= urának vall) való megmentését is lehetségesnek tartom, Lőrinczével ellentétben."
Most, újabb fél évszázad elteltével megállapíthatjuk, hogy mindkettőjüknek igazuk van. Lőrinczének is, mivel az ural-nak 'uralkodik' jelentése már annyira általános, hogy a legtöbben csak azt ismerik, de Kodálynak is, mert mint levélírónk jóvoltából láthattuk, főleg régi korok eseményeiről szólva ma is van, ma is lehet jogosultsága a szó korábbi jelentésében való alkalmazásának. Persze mindig vigyázni kell, hogy ez a használat ne okozzon félreértést!