Anyanyelvi őrjárat

"Szótárat lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van nyelvünk összes szava. Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok és fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek és hangszerek, a mesterségek, a testrészek és a nyavalyák neve. Benne van a gyöngédség és a durvaság minden árnyalata, az udvariasság és a gorombaság, a szemérem és a trágárság, a szépség és a rútság, az illat és a bűz, a tisztaság és a szutyok, a boldogság és a boldogtalanság, az önfeláldozás és a gyilkosság. Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom."
Ezeket az ihletett sorokat a jeles költőnek és nyelvművésznek, Kosztolányi Dezsőnek egy háromnegyed évszázaddal ezelőtti írásából idéztem. Én is lelkesedem a szótárakért, éppúgy, mint ő. A két- vagy többnyelvű szótárakért is, hiszen az idegen nyelvek elsajátításában óriási szerepük van, de az egynyelvűekért is. Az olyanokért, mint amilyenek a tájszótárak, az értelmező szótárak, a rokon értelmű szavakat tartalmazó úgynevezett szinonimaszótárak, a szólás- és közmondásszótárak és még jó néhány egyéb műfajú szótár. Külön öröm számomra, hogy az utóbbi években érezhetően megnőtt nálunk a szótárkészítésben jártas szerzők és kiadók szótárírói és -kiadási kedve. Jó példa erre, hogy míg a szólás- és közmondásgyűjtemények műfajában korábban évtizedeken át csak O. Nagy Gábornak Magyar szólások és közmondások című - egyébként kitűnő - könyve volt kapható, most már ott van mellette versenytársként a Bárdosi Vilmos főszerkesztésében készült Magyar szólástár, ott van Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások tára című gazdag gyűjteménye, s az idei könyvhét óta már ott van T. Litovkina Anna Magyar közmondástára is, amely valójában közmondások értelmező szótára példákkal szemléltetve. Vagyis szótárirodalmunk ma már gazdag, jól betölti azt a feladatát, amely az anyanyelvi nevelésben reá nehezedik, s így e tekintetben tulajdonképpen semmi panaszunk nem lehet.
Vagy mégis? Sajnos, igen, mivel a jó, sőt kiváló szótárak mellett, illetve között elég sok a selejt, a hitvány, értéktelen fércmű, továbbá - és ez még nagyobb baj - mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy kiadónak nevezett üzleti vállalkozások régi, a maguk korában szakmailag kifogástalan, de mára már elavult szótárakat dobnak piacra, s adnak el újként a jóhiszemű vásárlóknak. Csupán egy példát erre! Mintegy két éve jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, amely e szótár korábbi kiadásának alaposan átdolgozott, felfrissített változata. Mit tesz Isten, ugyanezzel a címmel s hasonló külsővel felbukkant a piacon e szótárnak egy kalózváltozata is, s bár a borítón azt hirdeti harsogó betűkkel, hogy "a legfontosabb, ma is sűrűn használt szavakat" igyekszik bemutatni, valójában egy csaknem egy évszázaddal ezelőtti szótár alapján készült, s így olyan új idegen szavak, mint bébiszitter, díler, e-mail, fax, flopi, hosztesz, informatika, internet, lízing, lobbi(zik), pizza, szafari, még véletlenül sincsenek benne, holott az idegen szavak szótárát az ember általában éppen az új keletű idegen elemekért lapozza fel.
Vagyis: örüljünk az új szótáraknak, s forgassuk is őket minél sűrűbben, de selejtet, kalózkiadást ne vegyünk a kezünkbe, mert annak - olcsósága ellenére - több a kára, mint a haszna!