Bozidájt, az első szó

Mesterséges intelligenciával rendelkező humanoidokat építettek a tudósok. A mérhetetlen gigabájtnyi agykapacitású robotok fejébe eleinte dömperrel töltötték a tudást, hogy lássanak és halljanak, hogy mozogjanak és tájékozódjanak, hogy feladatokat oldjanak meg, de aztán megnyitották azokat a receptoraikat (érzékelőiket) is, amelyekkel immár egyedül, emberi segítség nélkül kezdhették meg az ismerkedést földi életükkel. A humanoidok váratlanul gyorsan vették fel a kapcsolatot egymással. Valahogy rájöttek - ahogy Kipling írja a Dzsungel könyvében -: egy vérből valók vagyunk, te meg én...
Hogy mi zajlott le közöttük, azt hiszem, senki sem tudja. A tárgyak - már ha a humanoidok egyáltalán tárgyaknak számítanak... -, szóval a tárgyak mindig is titokzatos életet éltek. Sunt lacrimae rerum - mondja Vergilius, ami annyit tesz: a tárgyak éreznek. De mennyire! És az is csak egy látszólag gúnyos mondat, hogy a számítógépedet ne antropomorfizáld (ne ruházd fel emberi jegyekkel), mert azt nem szereti... - mert valójában néha elképedünk, mire is képes ez a masina. Hogy mit tud igazán, s ha bekapcsolom, hol és merre jár a virtuális világban - csak ő tudja már. Néha látom, böngészve benne: itt is, ott is volt, összeszedett ezt-azt vándorlása közben; de ilyenkor igazából szégyenkezem, mert valami olyasmit láttam, ami talán nem is rám tartozik; igazából külön életet él. Az egyetlen (ma még) biztos pont, hogy én tudom őt kikapcsolni, és nem ő engem...
De mindez már régen nem igaz az egymással kapcsolatba kerülő humanoidokra. És egy nap megtörtént az, amitől még a fentebb említett Lem és Asimov uraknak is valószínűleg égnek állt volna a haja: az egyik robot megszólalt. És egy olyan szót mondott ki, amit nem az embertől tanult, hanem magától vagy valamelyik társától. A szó így hangzott: "Bozidájt." A sokadik bozidájtozás után fejtették meg a tudósok a szó jelentését: a robotok ezt arra használták, amit a szemükkel nagyon jól láttak, mert sokpixeles felbontású volt, vagyis, embernyelven: nagy. Bozidájt azt jelenti: nagy.
Bozidájt időket élünk...

Fogtömés őssejtekkel
Nem kizárt, hogy a jövő embere elfelejtheti a fogtömés minden nyűgét és kellemetlenségét, ha megvalósulnak az amerikai tudósok reményei, akik kihullott tejfogakból nyertek őssejteket a minap. Az amerikai nemzeti egészségügyi intézet kutatói szerint a fölfedezés áttörést jelenthet a fogászatban, mivel az így nyert őssejtek a már kifejlett, végleges fogakba ültetve fogképző sejtekké (odontoblasztokká) alakulnak át, és benövik az abban támadt hiányt. Így remekül fölhasználhatók a lyukas fogak kezelésére, ami szükségtelenné teszi a tömést. A módszer azért is üdvözlendő, mert az embrionális őssejtek helyett az "etikailag is tiszta", föladatukat bevégzett és fölöslegessé vált tejfogak töltik be az őssejtforrás szerepét.