Leképezve kibetűzhető igék

A kódex, amely a második századi Biblia-források szövegeinek másolata, Nagy Konstantin római császár megrendelésére készült a Kr. u. IV. század közepén. Szakértők feltételezése szerint legalább hárman írták, és az egyiptomi Alexandriában vetették papírra. Az ószövetségi részeket valószínűleg diktálás nyomán jegyezték le, az Újszövetséget pedig írott forrásból másolták. A görög nyelvű iratot a monostorban őrizték egészen 1859-ig, amikor egy német bibliakritikus, aki az épületbe látogatott, rábukkant néhány lapjára egy használaton kívüli szemétgödörben. Nagyon valószínű, hogy általa került ki a sínai kódex kötegnyi lapja a monostorból, amelyek végül a világ nevesebb múzeumaiban kötöttek ki, illetve magángyűjtemények féltett kincsei lettek. A bibliai irat kallódásának kezdete azonban jóval korábbra tehető. Amikor több évszázaddal ezelőtt, még a monostor falain belül, elkezdett darabjaira hullani, maguk az ott lakó szerzetesek hurcolták szét az épületben. Később pedig már meg is feledkeztek róla. A német bibliakritikusnak kellett megjelennie, hogy fölfedezze a Codex Sinaiticus maradványait.
Most jött el az ideje annak, hogy a harminc évvel ezelőtt a monostorban fölfedezett kódexlapokat, illetve annak töredékeit korszerű eszközökkel vizsgálat alá véve olvashatóvá tegyék a rájuk írt szöveget. Az úgynevezett hiperspektrumos leképezéssel felvételeket készítenek a megbarnult pergamenekről, mégpedig eltérő megvilágításban és különböző szögekből. A képeket összevetve - a kutatók reményei szerint - olvashatóvá válik a szöveg. Az eljárást már eddig is sikeresen alkalmazták olvashatatlanná vált régi iratok kibetűzésére.