Trükkös növényi ragadozók

Ilyen növényi ragadozók (amelyek alapvetően maguk is asszimilálnak, mint a többi növény) igen nagy számban fordulnak elő a világon. Hat növényrendszertani családjuk tizenöt nemzetsége ötszáznál is több fajt számlál, nem is beszélve a változatokról. A táplálék megszerzésének módja szerint háromféle nagy trükköt alkalmaznak: üregcsapdát, ragadós csapdát és csapócsapdát. Az áldozatul esett rovarnak persze mindegy, hogy melyik változatban válik pástétommá, ezt megelőzően azonban vonzóbbnál vonzóbb színekben, formákban és illatokban gyönyörködhet. Aztán, ha már elbódult e szín- és illatvarázstól, és besétál a csapdák valamelyikébe, hát vége az életének. Vagy beleragad, vagy rácsukódik a csapda fedele, s ezt követően a rovarfogó képlet emésztőfolyadékot zúdít rá, amely elpusztítja, elemészti a rovart. (A megemésztetlen anyagot, például a kitint elkülöníti és kilöki magából.) Az emésztés után a csapda újra kinyílik, és jöhet a következő áldozat.
A rovarfogó növények között az üregcsapdások vagy más szóval a kancsókák köre a legnépesebb. Eredeti változataik Borneón és Madagaszkár szigetén, valamint Ausztrália északi partjai mentén élnek. Némely fajok akkora kancsókat növesztenek a leveleik végén, amelyekben - nem túlzás! - több liter emésztőfolyadék termelődik. Ezzel a növény kisebb emlősök, madarak, hüllők megemésztésére is képes. Maga a kancsószerű képződmény, amelynek tetején fedő található, a levéllemez módosulása révén alakul ki. A kancsók többnyire élénk színűek, olykor taréj is díszíti őket.
A csapócsapdás növényi ragadozók levéllemeze két félre oszlik, felületükön érzékelőszőrök találhatók. Ezek révén észlelik a rájuk kerülő rovart, csapómechanizmusuk működésbe lép és a levéllemezek összecsukódnak. A csapócsapdások ismert faja a Vénusz légycsapója, amely a dioneafélék tagja. Eredeti változatai Észak-Amerika lápos vidékein honosak.  A harmatfűfélék (drozérák) és a hízókák fajai ragadós csapdával szerzik táplálékukat. Ezek rovarfogó levelének lemezén kétféle mirigy található. A nyeles mirigyek ragadós nedvet tartalmaznak (ebbe ragad bele a rovar), míg a nyél nélküliek az emésztőnedvet rejtik tömlőikben. A harmatfűfélék legtöbb faja Dél-Afrikában él, a kereklevelű harmatfű hazánkban őshonos.
Korábban a rovarfogó növények, e növénytani ritkaságok a botanikus kertek féltve őrzött kincsei voltak. Idővel kiléptek onnan, és szobanövényként kezdtek megjelenni. Napjainkra több változatuk is elterjedt. Különösen a trópusi drozérák népszerűek, amelyek jól tarthatók a napfényes lakásokban. Rovar híján sajttal vagy párizsival is táplálhatjuk őket.