Anyanyelvi őrjárat

Ördögh Attila olvasónktól kaptam azt a levelet, amelyet némileg megrövidítve idézek. Íme: "Már egyszer választ kaptam Öntől egy kérdésemre, most újból a segítségét szeretném kérni. A minap egy jogászfórumon valaki egy másik személyt antipatikus-nak nevezett, mire az illető úgy válaszolt, hogy unszimpatikus talán lehetett, de antipatikus legföljebb egy gyógyszertárban. Ezt persze humorosnak szánta, de mi akkor elkezdtünk vitatkozni, hogy most melyik is a helyes, és nem tudtunk döntésre jutni. Én az antipatikus-ra tettem le a voksom, mivel nekem így tanították a középiskolában, de más valaki éppen az ellenkezőjét bizonygatta, szintén egykori tanárára hivatkozva. Szótárakat is elővettünk, de azokban sem találtunk megfelelő eligazítást. Ezért határoztam el, hogy ismét a Szabad Föld Anyanyelvi őrjáratához fordulok."
Mivel ez a kérdés alighanem más olvasóinkban is nemegyszer felmerül, nem magánlevélben, hanem magában a rovatban válaszolok. Mind antipátia, mind szimpátia szavunk görög-latin eredetű, s nemzetközi szóvá válva mindkettő megtalálható a legtöbb európai nyelvben: angolban, franciában, németben, olaszban, oroszban stb. A két szó egymással ellentétes értelmű, amint ezt jól mutatja az 1830-as évek elején a nyelvújítók által alkotott magyar megfelelőjük: rokonszenv (= szimpátia) és ellenszenv (= antipátia). Több nyelvújító "munkája" van benne e két szóban, hiszen például a szenv szót Barczafalvi Szabó Dávidhoz szokták kapcsolni, de Bugát Pál orvosprofesszor, az egyik legtermékenyebb nyelvújító mindkettőt határozottan saját alkotásának tartotta.
Mindkét latin eredetű szónak kifejlődött melléknévi származéka is, jobbára az egyes nyelvekhez illő módon. A latin sympathiá-ból alakult a németben a sympatisch, a franciában a sympathique, az angolban a sympathetic, az olaszban a simp%u0155tico, nálunk a szimpatikus. Az antipathia melléknévi származékaként hasonlóképpen jött létre a német antipathisch, a francia antipathique, az angol antipathetic stb. Csakhogy a németben számos szónak kifejlődött a német un- fosztóképzővel alkotott melléknévi származéka is, így többek között az unsympathisch, és nálunk német hatásra ez, illetve ennek kissé visszalatinosított unszimpatikus változata is meghonosodott. Néhány további ilyen, a németből átvett és szükebb vagy szélesebb körben használt melléknévi alak: unintelligens, unpraktikus és még egy-kettő.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek felett a német mintájú fosztóképzős változatok felett egyre inkább eljár az idő. A 'barátságtalan, rideg' jelentésű unheimlich már lényegében ki is szorult a nyelvhasználatból, az unpraktikus is alig él már, helyette a gyakorlatiatlan, ügyetlen, célszerűtlen, haszontalan szavakat használjuk, s az új értelmező kéziszótárban közölt adatok szerint az unintelligens használati gyakorisága is igen csekély. Helyette napjainkban inkább ezeket használjuk: tanulatlan, műveletlen, nehéz felfogású.
Mindezek alapján - itt is figyelembe véve az említett értelmező szótár friss gyakorisági adatait - határozottan mondhatom, hogy az antipatikus és az unszimpatikus melléknévi származékok közül az előbbi a jobb, az unszimpatikus egyre inkább a bizalmas-vulgáris stílusú szavak közé sorolódik, s ott is ritkul a használata. Nem is baj, mivel azon túl, hogy az antipatikus ismertebb nála, számos jó magyar megfelelője is van: ellenszenves, visszatetsző, visszataszító stb.