Anyanyelvi őrjárat

Alig pár hete ilyen címmel jelent meg érdekes cikk egyik nagy országos lapunk Hétvége mellékletében, én pedig most a szombathelyi Cser Ferencné levelében találkozom ugyanezzel a kérdéssel. Persze, levélírónk kérdése elsősorban nyelvi, nyelvhasználati vonatkozású kérdés, ezért is válaszolok rá itt, e rovatban. Ezt írja: "Kutyakötelesség. Miért pont a kutyát emlegetjük ilyenkor? Legalább annyi "kötelességük" volt - és van - az igavonóknak is!"
Kétségtelenül így van - ezért is örülök ennek a kérdésnek -, ám az is tagadhatatlan, hogy bár tanulékonyságban, ragaszkodásban, munkabírásban, értelmi felfogóképességben, harckészségben egyaránt vannak vetélytársai, mégis a kutya az ember leghűségesebb társa; csak a kutyának van olyan különös együtt- és beleérzőkészsége, amelynek segítségével az ember és a kutya, mint az említett cikk szerzője írta, "félszavakból is megértik egymást". Ha az állatvilág egyedeire gondolva kötelességtudatról beszélhetünk, akkor akarva-akaratlanul is a házőrző kutyák, a pásztorkutyák, a rendőrkutyák vagy a vakvezető kutyák jutnak leginkább eszünkbe.
Szótáraink, főleg szólás- és közmondásgyűjteményeink is megerősítenek bennünket ebben. O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című, számos kiadást megért munkájában több mint ötszáz olyan szólás és közmondás található, amelynek a kutya vagy a kissé régies, választékos, illetőleg hivatalos, de a kutyá-éval lényegében azonos jelentésű eb a "hőse". Ez a szám többszöröse a bármely más háziállatunkkal kapcsolatos szólásmondások számának. A lóval kapcsolatosaké a kétszázat, a macskával vagy a tyúkkal kapcsolatosaké a százat, illetve az ötvenet sem éri el.
Kutyakötelesség - olvashattuk a szót levélírónknak cikkemben idézett kérdésében. A szó helyesírása kifogástalan, de érdemes tudni, hogy a jelentése így, egybeírva annyi, mint 'a kutya kötelessége'. Hasonlóképpen a kutyatermészet azt jelenti: 'a kutya természete'. Magától értetődően egybeírandók ezek: kutyaharapás ('a kutya harapása'), továbbá kutyaház, kutyakölyök, kutyaól, kutyatartás, kutyavásár stb. Ugyancsak egybeírandók az olyan kutya- előtagú összetételek, amelyekben az elő- és az utótag között nem egyszerű birtokviszony, hanem olyan bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel vagy körülírva értelmezhető. Például a kutyakomédia jelentése nem 'kutyák komédiája', hanem 'olyan jelenet, esemény, eljárás, amely a benne előforduló kutyálkodások, azaz huncutságok, gonoszkodások miatt komolytalanná, közönségessé torzul'.
A kutya szó azonban, noha alapjában véve mi? kérdésre felelő főnév, melléknévi szerepet is betölthet, s ilyenkor különírjuk jelzett szavától. Felsorolok néhány ilyen példát! Kutya élet, kutya világ ('cudar, gyalázatos, rossz élet, illetve világ'), kutya baja ('semmi baja'), kutya nehéz ('szörnyen, rettenetesen nehéz'). Ugyanezen okból, ha valakinek nehéz, rossz természete van, akkor ezt nem az egybeírt kutyatermészet összetétellel fejezzük ki, hanem a különírt változattal élünk, így: kutya természete van.
Szintén ugyanebből az okból teszünk különbséget a kutyakötelesség és a kutya kötelesség között is. A nyáj őrzése és terelése nemcsak a pásztornak, hanem pulijának is kötelessége, azaz kutyakötelesség. Nekem ellenben, úgy érzem, nemcsak megtisztelő jogom, hanem kutya kötelességem ('el nem hárítható, szigorú kötelességem) volt válaszolni erre az érdekes és tanulságos kérésre.