Anyanyelvi őrjárat

Néhány napja éppen Budapest legfőbb sétálóutcáján, a Váci utcán ballagtam hazafelé, amikor egy hozzám hasonló korú, rokonszenves megjelenésű férfi rám köszönt, megszólított, majd miután elmondta, hogy figyelemmel kíséri tevékenységemet, megkérdezte, ajánlhat-e egy olyan témát, amelyről - legalábbis szerinte - nekem, a nyelvművelőnek alighanem írnom vagy szólnom kellene. Igenlő, sőt bátorító válaszomra már mondta is, hogy mi az, ami neki már régebben is fel-feltűnt, de mivel egyre jobban tért hódít, mostanában mindinkább nyomasztja: a kereskedelmi életben, pontosabban az üzletek nevében eluralkodó hivalkodás. "Nemrégiben vettem észre - mondta -, hogy a Rákóczi úton egy óraüzlet neveként ez díszeleg óriási betűkkel: Órapalota. Húspalota már eddig is volt. Kell nekünk még órapalota is? Ennyire nagyzolók lettünk?"
Megköszöntem szavait; elbúcsúztunk. Mire hazaértem, már el is döntöttem magamban, hogy erről írni fogok az Anyanyelvi őrjárat rovatban. Írok róla, mert magam is úgy érzem, hogy alkalmi ismerősömnek igaza van. Hogy legyen kellő munícióm a cikkhez, adatgyűjtés céljából becserkésztem a Rákóczi út egy részét, valamint néhány más budapesti utcát, s most, ennek megtörténte után be is számolok olvasóinknak tapasztalataimról.
A hagyományos bolt, üzlet, kereskedés stb. megnevezések ma is megtalálhatók a fővárosi utcákban, de csakugyan az az arra járók érzése, hogy az elnevezések jelentős része többet sugall annál, mint amit a kereskedelmi egység valójában nyújt. Az egyik üzlet cégtábláján ezt olvashatjuk: A MAGYAR PÁLINKA HÁZA. Mindjárt az egész ház? Ez így kissé hivalkodó, pláne csupa nagybetűvel. A klinika, mint tudjuk, egyetemhez tartozó kórházat jelent. Megértjük, persze, az olyan üzleti feliratokat is, mint Babaklinika (itt játékbabákat javítanak), Ingklinika, sőt Gumiklinika (gumiabroncsok javítására), de talán kevésbé pöffeszkedők lennének ezek a -klinika helyett a -javító utótaggal: Ingjavító, Gumijavító. (A Babakliniká-t jónak érzem, hiszen a kisgyerek számára a játékbaba is élőlény.) A stúdió megjelölés kétségtelenül jó, ha képző- és iparművész, fényképész stb. munkájához alkalmas méretű és világítású helyiséget jelöl, például Filmstúdió. A Bútorstúdió azonban már egy kissé kérkedőnek érződik, s még inkább annak a Hajstúdió. Az ország s talán még inkább a németből-angolból begyűrűzött land számomra meglehetősen furcsa, nagyzoló olyan elnevezésekben, mint Szőnyegország, Padlóland, Lufiland.A palota, amelyre utcai ismerősöm felhívta a figyelmemet, bizony, terjed. Én, budapesti bolyongásaim során, már egy Kenyérpalotá-ra is bukkantam. Nekem erről az óra-, hús- és kenyérpalotá-ról Petőfi jut eszembe, az ő Palota és kunyhó című, csodálatos verse. Így kezdődik: "Miért vagy oly kevély, te palota? / Uradnak fényében kevélykedel?.../ Azért van rajta gyémánt, hogy szíve / Mezítelenségét takarja el." Majd két versszakkal később: "S te kis kunyhó a magas palota / Szomszédságában, mért szerénykedel? / Miért bújtál a lombos fák mögé, / Azért-e, hogy inséged födjed el?"
Nincs jogom azt mondani, hogy ezek a hetvenkedő megnevezések - palota, klinika, ország, stúdió stb. - nem felelnek meg a célnak, s ezért nem ajánlatos a használatuk. Lehet, hogy üzleti szempontból még hasznosak is. De én, ha történetesen bélyeggyűjtő lennék, szívesebben lépnék be egy Bélyegkuckó ajtaján, mint egy Bélyegpalota díszes kapuján.