Mozaik

Génmódosított szőlő Franciaországban
Módosított génállományú (gm) szőlőt telepítenek őszre az egyik elzászi mezőgazdasági kutatóintézetben. Az intézet vezetői a környezetvédők és a szőlősgazdák tiltakozása ellenére megkapták a francia agrárminisztérium engedélyét szabadföldi kísérletek végzésére. A négyévesre tervezett kísérlet során a tudósok szeretnék tisztázni, hogy géntechnikai eszközökkel védelmet lehet-e nyújtani a szőlő egyik veszedelmes vírusos fertőzése ellen, amely a talajban élő fonalféreg által terjed. Az intézet vezetője szerint semmiféle veszély nem fenyegeti a környező ültetvények genetikai tisztaságát. A védelmet szolgálja, hogy a hetven vesszőből álló kísérleti ültetvényt két kilométerre telepítik a legközelebbi szőlőültetvénytől, az intézet pedig kötelezettséget vállalt: megjelenésükkor azonnal eltávolítják a tőkékről a szőlővirágokat, hogy megakadályozzák a pollen terjedését, amivel átvihető lenne a kísérleti tövek genetikai állománya.

Vitorlázva repül a kígyó
Az úgynevezett paradicsomfa-kígyó az egyetlen olyan gerinces állat, amely szárnyak és hártyás végtagok nélkül tud repülni. Repülési technikáját amerikai kutatók tanulmányozták: filmre vették az éppen elrugaszkodó kígyókat, és ennek alapján elemezték mozgásukat. Túlságosan sokra nem jutottak, de az - nem kis meglepetésre - kiderült számukra, hogy repülésükben sem az állatok testsúlyának, sem pedig a hullámzó (kígyózó) mozgásuk élénkségének nincs jelentősége. Az egyik fáról a másikra repülve közlekedő kígyó teste repülés közben erőteljesen hullámzik (ahhoz hasonlóan, mintha a földön kígyózna tova), miközben - igazi vitorlázórepülő módjára - távolabbra száll, mint amilyen magasra emelkedik. A kutatók szerint ez a titok nyitja, amihez persze nagy energiával kell "dobbantani", azaz indítani a mozgást, hogy az állat az átlagos tíz-húsz méteres utat megrepülje.

Hurrikánfigyelő
A hurrikánok keletkezésére vonatkozó előrejelzések terén már jelentős eredményeket ért el a tudomány, de "természetüket", azaz hevességüket, illetve annak ingadozásait tekintve még van mit kutatni. Két amerikai egyetem - közös kutatási program keretében - erre vállalkozott: a pusztító erejű légörvény külső esősávja és központja (a hurrikán magja, szeme) közötti kölcsönhatás vizsgálatára. E kölcsönhatásból a nagy szél energiatartalma jól megítélhető, amiből következtetni lehet hevességének várható változására is. Erre nézve ma is vannak adatok, de nem elég pontosak. A most kezdődött, nagyszabású program célja éppen a nagyfokú pontosítás, amelynek elérésére repülőgépekkel, radarokkal és szondákkal gyűjtenek folyamatosan adatokat többek között a szél sebességéről és irányáról, a levegő hőmérsékletéről és páratartalmáról, valamint a légköri nyomásról. Nem lesz könnyű feladat, hiszen a vizsgálatokat - a külső esőfüggönyön áthatolva - a hurrikán belsejében (magjában) is el kell végezni, s ez igencsak próbára teszi majd az oda irányított műszereket, eszközöket.

Fényszövet az éjszakában
A világ számos pontján még ma sincs elektromos távvezeték, az ott élők ősi módszerekkel, gyertyákkal, mécsesekkel, petróleumlámpákkal kénytelenek világítani az éjszakai sötétben. Számukra lehet jelentősége az amerikai Michigani Egyetem kutatói által kifejlesztett újdonságnak, a "hordozható fénynek". E különleges szövet úgy készül, hogy közönséges szövetanyagba pici napelemeket szőnek, amelyek a nappal összegyűjtött fényenergiát elektromos energiává alakítják, amit aztán - szintén az anyagba szőtt - kicsiny akkumulátorok tárolnak. Ötórányi töltés után öt órán át világít a szövet, amelynek fényereje elegendő olvasáshoz, kézműves munkák elvégzéséhez, így kiválthatja a tűzveszélyes, füsttel és korommal szennyező ősi világítóeszközöket.