Tévéjegyzet

Komoly önfegyelem kellett hozzá, hogy hosszasan nézzem az RTL Klub kedd reggeli műsorát. Igaz, Stohl András és Csonka András műsorvezetése eleve nem ígért szellemi kalandot. Ők ketten kiegészültek Esztergályos Cecíliával, aki nagy erőkkel főzött. Azt gondolhatnánk, hogy a művésznő valami felséges konyhai remekléssel állt elő. Hát, nem. Bizony csak sima lecsót főzött - azt is majdnem két órán át. Mindazonáltal megtudtunk tőle egy fontos életbölcsességet: tunkolni a legjobb a világon.
Valahogy az egész műsor a kajától illatozott - hol Cilike lecsóját mutatták, hol vastag szalámis kenyereket. Persze az evés általában hálás téma, de én úgy vagyok vele: idegeneket hallgatni a nagy zabálásaikról annyit ér, mint más álmában szerelmeskedni - semmi élvezet nincs benne.
Kicsit nehéz volt követni a szerkesztői koncepciót, mert a nyálcsordító ételek bemutatása és megidézése közben benyomtak egy fogyózásról szóló beszélgetést. Előállt egy hölgy, aki huszonegy kilótól szabadult meg egy bizonyos módszer útmutatásait betartva. Erre Cilike kinyilatkozta, hogy nincs jobb a citromkúránál. Ezután a nézők vad sms-ezésbe fogtak, hadd tájékozódnának a citromkúra mibenlétét illetően. A tájékoztatás nem történt meg - hacsak nem majd később a nap folyamán -, mert a kaja témát kegyetlenül továbbfűzték; egy bemondónő például triumfálva beígérte a boldog délidőt, amikor is: "Csonka Bandi tejbegrízt készít!"
Persze volt más fogás is a műsorban, például Pécsi Ildikó és Pártos Csilla (anyós és menye). Ketten családilag összedobtak egy verses mesekönyvet, az egyik írta, a másik rajzolta. A velük készült beszélgetés alatt olyan arcot vághattam, mint aki citromba harapott. Több nagy formátumú, érdemes költőt ismerek. Ők egész életükben nem kaptak annyi médiahátszelet, mint most Pécsi Ildikó, a színésznő, aki - élve az alkalommal - még a József Attiláról szóló estjére is felhívta a nagyközönség figyelmét.
Ha már a költészetnél tartunk, Farkasházy Tivadar is felbukkant a képernyőn: ő a fő hírverője annak a gálaestnek, amelyet Faludy György poéta 95. születésnapjára rendeztek. Az elmúlt két-három hétben sokadjára látom a humoristát ebben a kisbírói szerepben, mi több, amolyan Faludy-magyarázó lett belőle - mint fogkő a foghoz, úgy tapad a mesterhez. Másképpen fogalmazva: egy szörfös az óriáshullám hátán.
Azért Stohl Bucit se hagyjuk szó nélkül. A környezetemben többnyire jó színésznek tartják. Ám legyen! Csak a Való Világban látott másodosztályú műsorvezetését tudnám feledni, no meg ezt a keddit... Most például nem esett le neki, hogy az Operett Színházban éppen ma bemutatott Dr. Bőregér című darab - amelynek zenéje ifjabb Johann Strauss nevéhez fűződik - nem más, mint A Denevér megújított változata.
Buciról általában Jani, a kórházi beteghordozó jut eszembe. Amikor az egyik látogató azt tudakolta nála, elvégezne-e egy gyomorforgató munkát, így válaszolt: "Én, kérem, jó pénzért mindent vállalok, kivéve a halottcsókolást."