Atlantisz nyomában

Azóta már két és fél évezred telt el, és ma sem hagyja nyugodni a kutatókat, a kalandorokat a titok: vajon hol pihenhet ez a (kincses) földdarab? Platón szerint hatalmas földrengések és áradások következtében egyetlen nap leforgása alatt a tengerbe veszett a gazdag sziget. A Kritiászban leírtak alapján Atlantisz valahol a Gibraltári-szoros környékén lehetett, a kutatók azon a tájékon keresik.
Egy német történész elgondolása szerint nem is sziget volt, hanem a mostani dél-spanyolországi partvonalon helyezkedhetett el egy csöppnyi királyság, amelyet valamikor Krisztus előtt 800 és 500 között szökőár törölt el a föld színéről. A tudós úgy véli, rátalált a birodalom maradványaira, miután műholdfelvételeket készítettek a környékről. A Cádiz városához közeli sós, mocsaras területről készült képeken olyan alakzatok figyelhetők meg, amelyekről Platón is írt. Két téglalap alakú képződményben az ezüst- és az aranytemplomot véli körvonalazódni, és jól kivehetők körülöttük azok a koncentrikus körök, amelyek valamilyen építményként körülvették őket. Csak éppen a méretekkel van egy kis gond, ugyanis a műholdfelvételeken látott rajzolatok mintha nagyobbak lennének azoknál, mint amilyenekről Platón írt. Ezt azzal próbálják magyarázni, hogy a filozófusnak is apáról fiúra szálló regeként meséltek az állítólagos szigetről.
A kutatók sokáig azt hitték, hogy a vulkánkitörés miatt felrobbant égei-tengeri Santorini-sziget volt Atlantisz. Ennek ellentmond, hogy más utalások szerint mégiscsak valahol a Gibraltári-szoroson túl lehetett a hajdani királyság. Valóban, már régóta tudnak egy ottani nagy kiterjedésű víz alatti kiemelkedésről, a neve Spartel. Átvizsgálásakor azonban nem találtak olyan régészeti leletet, ami arra utalt volna, hogy a területet valaha lakták volna. Egy francia tudós geológiai kutatásai most ismét a figyelem középpontjába terelték a víz alatti magaslatot. A kutató olyan üledékréteget talált, amely erős mechanikai hatásra töredezni kezd, ez pedig pusztító földrengések sorozata és szökőárak után tapasztalható jelenség. Ráadásul a kormeghatározás is Platónt igazolja, azaz a fölfedezett üledékes réteg mintegy 12 ezer éve alakult ki, amikor a filozófus szerint a sziget elsüllyedt.
Mindez még nem bizonyíték, csupán feltételezés, hiszen a víz alatti üldedéket kutatva az emberi ott-tartózkodásnak semmilyen nyomára nem akadtak. A rejtély így továbbra is rejtély marad, és feladja a leckét a mítosz iránt érdeklődő kutatóknak.