Csak a görény normális

Az Új Színház A vadászgörény című előadásán Géza is effélékről filozofál fergeteges monológjában, persze egymagában. Szabó Győző az elmélkedő énjét mutatja meg, figurája gondolkodó lény, de az orráig sem lát. Nem látja például a látszatra hozzá tartozó Kati nevű dögös csaj viszketegségét, szexfüggőségét. Botos Éva energikusan kétségbeesett drámát mutat az ürességben élők kielégületlenségéről. Új hangon szól, öblösen mély hangon énekel is. Elcsábítja a tévészerelőt (Almási Sándor) és elcsábíttatja magát a börtönből szabaduló izomagyú Dolfival (Növényi Norbert mint "testhezálló"). Mindenkit kikerül-elkerül a Vass György játszotta fiú, aki sokszorosan sérült a családjában, nem tud emberül kommunikálni, övé a vadászgörény, "aki" fehér, de nem szereti viszont a gazdit. Anyja (Nagy Mari elementáris vak asszonyként) az elhalt férje koponyájával él családi életet. Teret ad a jövés-menéshez Jani kocsmája, a vidám kocsmárossal, aki görcsös vicceivel ismerős alak, már kiskorában ő volt az osztály bohóca (Keresztes Sándor még közelibb ismerőssé varázsolja).
Galkó Balázs nyerő vesztese szép mondataival megható, akkor is, amikor ő maga hatódik meg egy emléktől. Péterfy Gergely abszurd és kemény drámát írt, néha túl erős kifejezésekkel. (A tragico-techno-comico megnevezésű műfaj csak 16 éven felülieknek szól!) Bezerédi Zoltán rendezésében élő az álom is, a félelem is, a szorongás is. Csak a görény látszik normálisnak.