Csuromvizes operett

Éppen csak a medence hiányzott a színpadról, a hangulat pontosan olyan volt, mint az uszodában egy jó kupameccsen. A bakfisok - az operettben a budai leánynevelő intézet diákjai - bolondultak az izmos pólóslegényekért, s az érzelmek nem maradtak viszonzatlanul. A történet nem túlzottan bonyolult: az angliai meccs után a csapat megszöktet egy skót leányzót - Gingit Kovács Patrícia alakította a korai Eszenyi Enikőt idéző bájjal -, a zord atya utánarohan, s a történet, akárcsak a hajó, amelyen utaznak, gyorsan halad a végkifejlet felé. Elég egy kis badacsonyi edzőtáborozás, és a skót kisasszony máris belehabarodik a magyar válogatott csapatkapitányába - a félszeg Károlyi Gyurka szerepében Hüse Csabát láthattuk -, s bár a fiú erősen fegyelmezi magát, a hepiend ezúttal sem marad el. Nemcsak a lányosztály epekedő tagjai, de még a vérmes és zsémbes vénkisasszony tanárnő is - Fekete Györgyi játssza - párra talál a második felvonás végére.
Az operett keletkezéséről elég annyit tudni, hogy éppen 1936-ban született - a szövegét részben Kellér Dezső írta -, amikor a magyar válogatott első helyen végzett az olimpia éremtáblázatán. A színpadon labdák és poénok pattogtak, szerelmek szövődtek, s mellesleg ismerős melódiákat énekeltek, például azt, hogy: "Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest."
Kell ennél több a sikerhez?