Esküre emelt kezek

Váci Mihály ismert, szavalóversenyeken a szocializmus évtizedeiben majdhogynem lobogóként lengetett verseiről (Kelet felől stb.) joggal írja (a kötetbe is beválogatott) emlékezésében Illyés Gyula: "Hatott, olvasták, szavalták. Nemzedéktársai közt tán a legtöbbet." Ám az ismert, versesköteteiben sorra megjelent verseket ebben a válogatásban igazi ritkaság egészíti ki: a Napló 1956 októberéből. A tizenkét nyomtatott oldalnyi feljegyzés - ahogy Tasi József szerkesztő megállapítja - 1956. október 27-én keletkezett, a forradalom első napjáról szól, s ekképpen "a forradalom hiteles dokumentuma". A naplót, amely öt verses és öt prózai részből áll, egy mottószerű ötsoros vezeti be.

Nem lesz előttem semmi szent
Csak a magyar nép, s szenvedés,
s mind az, aki miatt nem pihent,
s a lobogót bemártva vérbe,
az ágyúcsővel szembe ment!

A Napló összetett, gazdagon tartalmazza egy nap számos történését. Számomra az különösen revelációértékű, hogy egyetlen szálán a pár nappal később készült plakát ikonográfiájának a kialakulását is nyomon kísérhetjük. A dokumentumérték mellett így forrásértékű is Váci naplója. "A Petőfi-szobor talapzatáról Sinkovits Imre színművész elszavalta Batsányi: A látó és A franciaországi változásokra című költeményét. Utána a tömeg követelte a Talpra magyar!-t, a Nemzeti dal-t. Sinkovits sírva kiáltotta világgá, több ezer ember esküjével kísérve: Rabok tovább nem leszünk! Csak a Petőfiék-lángragyújtotta tömeg érezhette azt, amit mi. Mindenki esküre emelte a kezét, és felújjongva, megrészegülve a szabadság első leheletétől [...] - könnyekre fakadva esküdtünk: Rabok tovább nem leszünk!"
{p}
Váci a forradalom induló ütemét, ezt a hihetetlenül mámorító merészséget versbe is foglalta:

Talán nem is hittük!
Elhittük mi ezt akkor?
Csak néztünk körül - igaz ez!
Nem jön értünk valaki.

Váci az egész versben a fölemelt, szabad hangról mint "hangunk - egy nép hangja"-ról beszél:

Hát most kitört minden elfojtott
kiáltás az összetört bordák közül.
[...]
De mindenkinek szíve fölül
lehullt valami vagy egy szikla,
vagy csak egy rög -
de hegyláncok dőltek ott össze,
s alóla feltört dübörögve
a kiáltás -
Rabok tovább nem leszünk!

Pleidell János (1915) festőművész 1956. október 26-án linóleumba metszett plakátjára (59,6x47,8 cm) ugyanezen sorok kerültek ("...esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"), ám az idős mester csupán az október 25-i eseményekkel hozta összefüggésbe az utcán plakátként megjelent műve képi forrását, annak kialakulását. Váci vallomása alapján viszont bizonyosra vehető, hogy ez a levegőben volt. Pleidell hallhatta a Petőfi-szobornál történteket, s munka közben ez motiválhatta. Hiszen a plakát fölirata az esküre emelt kézzel mintha Váci naplóját-versét jelenítené meg teljes hűséggel, "a szabadság első leheletét", "mámorító merészségét".
Mindezért köszöntöm hát ezt a fontos kiadványt, mely a Közlekedési Dokumentációs Kft. gondozásában látott napvilágot.
Sümegi György

Kép és szó
Magyarországon először jelent meg az 1956-os forradalom és szabadságharcot bemutató, az eseményekről, az eszmeiségről szóló képzőművészeti album. A Kép-Szó című, bőséges képanyaggal illusztrált kötet szerzője Sümegi György művészettörténész (itt közölt cikkünk szerzője), aki a témáról évek óta gyűjti az anyagot, a ma élő alkotókkal pedig interjúkat készített. Egyebek közt szerepel a könyvben Szalay Lajos, Bóka Dezső, Karátson Gábor, Goór Imre, Darvas Árpád, Saáry Éva.