Két lábon járó szótárak

Egyik izgalmas kérdés, hogy hogyan találjuk meg a szavakat. Erre segít rávilágítani az a mód, ahogy keresgélünk egy szót, amely hirtelen nem jut az eszünkbe. Amikor keresem, már van egy elképzelésem, egy fogalmi mintám a jelentéséről. A téves talált szavak viszont hasonlóan kezdődnek, és általában ugyanannyi szótagból állnak, mint amit kerestem. Ez arra utal, hogy a fejben tárolt szavak egyszerre hozzáférhetők a jelentésük és a hangalakjuk alapján, akárcsak a világhálós webszótárak. Erről tanúskodik a barkochba vagy az ország-város játék is.
A másik fontos kérdés: a szavak felismerése. Kétirányú működés ez is. Egyszerre indulok el a papíron látott vonalakból meg a fejemben lévő elvárásokból. Ha azt látom vagy hallom, hogy "elmentem a postára feladni a le...", nagyon könnyű kiegészíteni a közlést a "levelet" szóra. Az elkezdett szavakat néhány tizedmásodperc alatt felismerjük, még mielőtt végigmondaná őket valaki. Ez egy többlépcsős interaktív folyamat, amelyben egyszerre használjuk a külső ingereket és a fejünkben lakozó előképeket a szavak formájáról vagy a mondat jelentéséről.
De hogy kerülnek be a szavak a fejünkbe?
Ha a kétéves kisgyereknek két-három alkalommal egy új tárgyat mutatunk, és hozzákapcsolunk egy ismeretlen hangalakot, akkor megtanulja, hogy az a tárgy neve. Csimpánzoknál hasonló teljesítményhez kétszáz-háromszáz társításra van szükség. Vajon honnan ered ez a különleges hatékonyság az emberben? Feltehetően az emberben jellegzetes készség él arra vonatkozóan, hogy az új tárgyhoz kapcsolt szó nem tulajdonságot jelent, nem is cselekvést, hanem főnév, mégpedig köznév, a tárgy neve. Ez segíti a gyors tanulást.
Nyolc-tíz éves kortól ilyenfajta gyorsasággal hódítjuk meg az olvasást is. Ettől kezdve az válik a legfőbb forrásává a szókincs bővülésének. Tizenöt éves korunkra legalább tízezer szavas szókincsünk van, tehát átlagosan napi két új szót tanulunk. Az is kiderült, hogy az időskori szófelejtés ellen is az olvasás a legjobb módszer, mert az írott szöveg sokkal több öszszefüggésben szerepelteti ugyanazokat a szavakat, mint az élő beszéd.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)