Levelek színeváltozása

A tenyészidőben viruló növények zöld színét a sejtekben lévő zöld színtestek (kloroplasztiszok) színanyaga, a klorofill adja. Ez a színanyag kulcsfontosságú szerepet tölt be a fotoszintézisben, más szóval a szerves átsajátításban, amelynek során a nap energiájának fölhasználásával a szervetlen vízből és szén-dioxidból szerves anyagot, cukrot (illetve keményítőt) állít elő. Ez a cukor alapvető tápanyag, a növény növekedésének és fejlődésének általános építőköve. A klorofill folyamatosan lebomlik és újratermelődik a növényben, így mennyisége - egységnyi lombfelületre vonatkoztatva - állandó marad a tenyészidő folyamán.
A nappalok rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével egyre kevesebb zöld színanyag képződik a lombhullató fák és cserjék leveleiben, míg végül a klorofillképződés teljesen leáll. Ilyenkor válnak fokozatosan láthatóvá a korábban a zöld szín által elfedett egyéb színek, amelyek részben másmilyen színtestekben (kromoplasztiszokban) szerveződve tűnnek föl, részben pedig mint sejtnedvben oldott színanyagok (de nem kromoplasztiszok) jelennek meg a levélben. A levelek sárga, narancsszínű és barna színanyagát a kromoplasztiszok festékanyagai, a karotin és a xanthofill adják. (Ezek "festik meg" többek között a virágok sziromleveleit, a paprikát vagy a sárgarépa karógyökerét.) A sejtnedv színanyagai, amelyek jellemzően az antociánok, pirosra, kékesre, lilára változtatják a lombot. (És jó néhány érett gyümölcsöt, mint például a csipkebogyót, a bodza és a kékszőlők termését.)
Az őszi színek alakulására hat a tenyészidőben uralkodó időjárás is. A nagy szárazság késlelteti a lombelszíneződést, a színek azonban élénken, harsányan mutatkoznak meg. Melegebb, csapadékos őszön időben kezdődik a levelek színeváltozása, de ilyenkor fakóbbak, halványabbak lesznek a színek. Ha pedig az őszi fagy túlságosan korán érkezik, elszíneződés nélkül, megbarnulva hullanak le a levelek.