Alázattal épülő birodalom

- Látványosan terjeszkedik az Alexandra, 2010-ben Pécs lesz a kultúra fővárosa... Dupla öröm ez önnek?
- Bár a két dolog távol áll egymástól, mégis azt kell mondanom, nem csak örülök, hanem kifejezetten boldog vagyok. Hogy Pécs kulturális főváros lesz, az minden pécsi számára öröm - legalább is remélem -, hiszen az elmúlt fél évszázadban ilyen jellegű kiugrási lehetősége nem volt a városnak.
- Lázasan készülnek rá?
- Erről szól az év, körvonalazódnak az elképzelések. Magam is sok beszélgetésen vettem részt a városvezetőkkel és a szervezőkkel.
- Milyen ötletei vannak?
- Nincsenek még részletek, de az biztos, külön programokkal veszünk részt az eseményeken. Egyébként a baranyai és a pécsi kultúrát könyveink által már most is fókuszba állítjuk.
- Figyelemre méltó könyves birodalmat teremtett. Honnan indultak?
- Ezt most mondjam el? Hiszen mindenki ismeri.
- Nem olyan biztos. Valahonnan valahová eljutni nagyívű alkotás, van miről beszélni. Ön nem így gondolja?
- Nincs ebben semmilyen nagyívű alkotás. Adott egy lehetőség, de hogy hová juthat el az ember, azt nem lehet megfogalmazni.
- Az elején sem fogalmazta meg?
- Nem. Meg sem fordult a fejemben, hogy könyvekkel foglalkozzam, a véletlen sodort erre a területre.
- Nem bánta meg?
- Ne vicceljen, inkább büszke vagyok rá. Hogy valaki a saját szakmájában sikeres lesz-e vagy sem, azt alkati kérdésnek tartom. Nekem szerencsém volt.
- Valamit csak tett érte. Az ember nem várhat csak úgy a szerencséjére...
- Tenni is kell, persze. Meggyőződésem, hogy mindenkinek van ötlete, csak lusta megvalósítani. Ahhoz szorgalom és alázat kell, s ezekkel kevesen rendelkeznek. Sokszor előfordult, hogy hajnali ötkor fejeztem be a munkámat, és hatkor kezdődött a következő napom, de nem csináltam belőle problémát. A munkaidőnek akkor van vége, ha a magam által kitűzött feladatokat elvégeztem.
- Ez a magánvállalkozó sorsa.
- Pontosan. Ha nem jól osztom be az időmet, az az én bajom.
- Az Alexandra nemrég megvásárolta az Európa Könyvkiadót. Példátlan üzleti történet?
- Életem eddigi legnagyobb üzleti és személyes sikere. Szerintem Magyarországon az Európa a legjobb kiadó, nem véletlenül pályáztak rá sokan. Hogy mi lettünk a befutók, azt tizenöt esztendős tevékenységünk visszaigazolásának tekintem. Végig úgy éreztem, hitelt adtak a szavaimnak, elnyertem a bizalmukat. Tiszta volt a kép: nem elvenni akarok, hanem gyarapítani.
- Akkor mégis van receptje a sikerhez?!
- Mindig is azt vallottam, hogy becsülettel, nyíltan, őszintén kell dolgozni, és maradéktalanul be kell tartani a játékszabályokat. Ha nem a hátsó gondolatok határozzák meg a tudatot, akkor annak előbb-utóbb meglesz a hozadéka, és itt nem feltétlenül anyagiakra gondolok. Tizenöt év alatt sikerült felnőnöm, nem fizikai értelemben persze. Már nem személyes boldogulásom a cél, hanem az, hogy adhassak valami pluszt a világnak. Nagyon jó érzés, felszabadítja az embert.
- S ez a plusz az Alexandra Könyvesház is lehet?
- Nézzen körül, délután három óra van, sokan jönnek-mennek az üzletházban, tele a kávézó is, ahol beszélgetünk, a különteremben könyvbemutatót tartanak. Nem az a lényeg, hogy aki ide betér, vásárol-e, sokkal fontosabb, hogy jól érezze magát és épülésére szolgáló programot kapjon. Ez a "hangulatteremtés" pénzbe kerül, de megéri, mert azon értékek közé tartozik, ami remélhetően hosszú távon megtérül.
- Történik mindez akkor, amikor a hazai könyvkiadás és könyvpiac fölött többször megkongatták már a vészharangot.
- Ezzel nem értek egyet. Miért mondja ezt?
- Akinek van némi rálátása a témára, hallott már hullámvölgyekről. Meg az újságok is írnak időnként a könyvszakma válságáról.
{p}
- Ha ilyeneket olvas, miért jött hozzám interjút készíteni?
- Nem hiszem el, hogy ön nem olvasta ezeket. Vagy nem tartja igaznak?
- Persze hogy nem. Minden műfajnak, minden piacnak vannak rangsorolható szereplői. A vezető cégek jobban élnek, mint az utánuk következők. Ez nem újdonság, más területen is így van. Ha az újságok finanszírozási gondokkal küszködő kiadókról, hányatott sorsú könyvesboltokról írnak, abból nem szabad az egész szakmára vonatkozó általánosításokat levonni.
- Milyennek tartják mások Matyi Dezsőt?
- Ez is, az is eljut hozzám. Vannak irigyeim. Az irigyekből pedig előbb-utóbb ellenségek lesznek. De ez nem érdekel. Egyébként sem tekintek senkit ellenségnek, elfogadom a konkurenciát és igyekszem vele együttműködni.
- Van, aki keresi a barátságát?
- Előfordul. Engem nemigen hívnak protokolláris rendezvényekre, mert nem szoktam elmenni. A könyves világban még mindig tartja magát az a nézet, hogy az számít szakmabelinek, akik ebbe született, a régi rendszerben is ez volt a foglalkozása. Az utánuk jövőket - mint például engem - nem tudják elfogadni. Pedig az ifjú generáció sok esetben komolyabb teljesítményekre képes. Bízom abban, hogy nincs már messze az az idő, amikor nemcsak a könyvszakmában, hanem az egész társadalomban a valódi értékek és eredmények jelentik az adott területeken tevékenykedők megítélését.
- Meddig bírja energiával?
- Nézze, amit csinálok, az nekem nem teher. Amíg jókedvvel megyek be reggelente a munkahelyemre, addig nincs baj. Ellenkező esetben el kellene gondolkodnom a továbbiakon.
- Mekkora felelősség egy óriási birodalmat működtetni?
- Nem nagyobb, mint egy kisebbet. Amikor felvettem az első alkalmazottat, attól a perctől kezdve a felelelősség is rám hárult, mert a családja ellátásáért én feleltem. Most kilencszáz fölött van a foglalkoztatottak száma, és azt mondhatom, jól működő rendszerben maradéktalanul érvényesül az automatizmus.
- Említette, hogy kerüli a fogadásokat. Jobban szeret otthonába elhúzódni?
- Tíz-tizenöt órás munka után nem arra vágyom, hogy szakmabeli partnerekkel vacsorázzam. Szívesebben töltöm az estéimet a feleségemmel és gyerekeimmel. Soha nem arról beszélgetünk, hogy mi történt velem, olyankor ők a fontosabbak. Egyébként a könyvek se nagyon kerülnek szóba.
- Akik ismerik, mondják, a saját feje után megy. Mindenről határozott véleménye van: valami vagy fekete vagy fehér. Senkire nem hallgat?
- Miért? Úgy nézek ki? Azért mások véleményét is meghallgatom. A mérlegelés joga viszont csak az enyém.
- Mit szeretne elérni?
- Többet nem, és mindent. Szeretném az Alexandra piacvezető pozícióját örökre megőrizni. Megnyugtató lenne, ha az emberek jó érzéssel viseltetnének irántuk. Mindenkinek ki kell tudni elégítenünk az érdeklődését, ám ettől olyan messze járunk még, mint a nem ismert csillagrendszerek felfedezésétől. Vegyük tehát úgy, hogy életem végeztéig kijelöltem a célomat.

Pályafutás
Matyi Dezső az érettségi után, 1989-től utcai könyvárusként dolgozott, első üzletét 1992-ben nyitotta meg Pécsett. Ma az ország területén ötvennégy könyvesboltot működtet, s ott van a bevásárlóközpontokban is. Alexandra márkanevű birodalmának saját könyvkiadóján túl része az Európa, a Noran és a Mérték Kiadó, a Pécsi Direkt, a Nebuló és a D+D terjesztőhálózat, illetve a kétmilliárd forintos beruházással felépített logisztikai központ a pécsi ipari parkban. A cégek idei várható bevétele tizenhatmilliárd forint lesz.