Kóstoló Itáliából

Fejér megye székhelyén, a történelmi belváros közelében, a Palotavárosban panelrengeteg magasodik. A négy- és tízemeletes házak között sétálva, a Sziget utcában az egyik tízemeletes ajtaján feliratra bukkanhatunk. "Bella Italia Múzeum - bejárat hátulról!" - hirdetik. Az épület másik oldalán, egy földszinti helyiségben Lucilla Olivieri olasz régész-restaurátor, a múzeum vezetője fogad bennünket. A hölgy 1970 decemberében érkezett Budapestre a Római Nemzeti Múzeum ösztöndíjasaként, s hazánkban a magyar és olasz múzeumok közötti kapcsolatteremtés volt a fő feladata.

KultúraB. Tóth Máté2005. 11. 04. péntek2005. 11. 04.
Kóstoló Itáliából

- Tizenkét éve, 1993. március 5-én önálló múzeumot alapítottam, s hét éven át, 2000 júliusáig "vándormúzeum" voltunk. Jártuk Magyarországot, hírét vittük az olasz kultúrának, érintettünk több mint hatvan várost - meséli Lucilla Olivieri. - A művészet olyan univerzális nyelv, mely mindenkihez hozzátartozik. Ezért választottam küldetésemül, hogy közel hozzam a kultúrát olyan emberekhez, akiknek nincs pénzük utazni, világot járni. Az emberek egy része nem szeret múzeumokba járni, tehát az értékes látnivalót el kell vinni hozzájuk.
A vándorkiállítás mellett öt éve állandó székhelye is van a múzeumnak és a hozzá kapcsolódó olasz kulturális központnak Fehérváron. Évente átlagosan ezer látogatót fogadnak. Olasznyelv-tanfolyamok, előadások, film- és dokumentumfilm-vetítések is szerepelnek a kínálatban. Gazdag gyűjteményük van könyvekből, videókból, hangkazettákból és diákból. A múzeum katalógusában 350 tárgy (hetven százalékuk eredeti, harminc százalékuk másolat), 96 műemlék és egyéb műtárgy rekonstrukciója található. A Bella Italia Múzeum körforgásszerűen mutat be kiállításokat az olasz kultúra különöző területeiből: így például van gasztronómiatörténettel foglalkozó és ehhez kapcsolódó érdekességekkel - többek között egy főzőtanfolyammal is - egybekötött tárlat, láthatók dokumentumok az ókori Róma történetéből, a város 1800-1918 közötti időszakáról vagy éppen a római szökőkutakról, Michelangelóról, Leonardóról, Berniniről.
Legutóbb Pompeiről, az egyszer volt boldog városról nyílt kiállítás. A városrészlet méretarányos makettjén feltűnik a sűrűn látogatott és népes utca, a Via dell'Abbondanza, azaz a Bőség útja, ahol számos üzlet, italokat és meleg ételt árusító bódé, kocsma és vendéglő állt. Megelevenedik a Thermopolium is, az a jellegzetes vendéglő, ahol az oda betérők késő éjjelig kényelmesen ülhettek az asztaloknál, s egész fogássorból álló étkeket kaptak. A maketten "életre kel" az a mozgóárus, aki az utcákat járta vagy az útkereszteződésekben állva kínálta portékáját, mint a gyümölcsárus. Vagy a clibanarius, a pizzasütő, aki kis hordozható sütőjének, a clibanusnak köszönhetően mindig meleg pizzát tudott adni. Az akkori pizzát - mely nagyon hasonlíthatott a magyar lángosra - a híres, modern nápolyi pizza ősének tekinthetjük, ezt a fajta "pizzát" 1955-ig árulták Nápolyban.

Pompei történet
"Titusz császár uralkodása idején, időszámításunk után 79-ben, augusztus 24-én ragyogóan sütött a nap. Ám 13 órakor hirtelen szörnyű robbanás hallatszott, a nap rövid idő alatt elsötétült, a vulkán csúcsa leszakadt, tűz és füst emelkedett az égbe. Herculaneum, Stabia és Pompei gazdag városaira égő hamuzuhatag hullott, mérges gáz és lávafolyamok öntötték el az utcákat, melyek a 20 ezer fős lakosság nagy részét megölték. A vulkanikus eredetű felhő befedte a házakat és a testeket: a nagy hőtől a növények, az állatok és az emberek "elpárologtak", de maradt utánuk egy üreg: egy igazi és sajátos "öntőforma"."
(Részlet a Pompei-kiállítás ismertetőjéből.)

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek