Űrszonda a Vénuszon

Amilyen ragyogó messziről, olyan barátságtalan közelről. Az első űrszonda, amely a tőlünk 42 millió kilométer távolságban keringő Vénusz mellett elhaladt, a Mariner-2 volt 1962-ben. A később bolygó körüli pályára állított Pioneer és Magellan űrszondák, illetve a rendszerbe állított földi rádiótávcsövek révén sikerült elkészíteni az égitest radartérképét (a bolygó felszíni alakzatairól visszavert radarjelek elemzésével), aminek alapján föltérképezték a felszínét. Ezek szerint a Vénusz felületét döntően kisebb-nagyobb dombokkal borított síkságok jellemzik, kisebb részben mélyföldek, még kisebb arányban pedig a felszín átlagos magassága fölé emelkedő, nagy kiterjedésű magasföldek alkotják.
A műszeres megfigyelésekből az is kiderült, hogy a Földünknél alig kisebb, 12100 kilométer átmérőjű Vénusz (amelynek tömege és átlagos sűrűsége is igen közel áll a mi bolygónkra jellemző értékekhez) különösen forró felületű: a hőmérséklet a 460 Celsius-fokot is elérheti. Mivel a bolygó tengelye a forgási síkhoz képest csak nagyon kis mértékben (két fokban) dől meg (Földünké 23,5 fokban), az időjárás nem mutat évszakos változásokat. A Vénusz felhőiből kénsavas eső esik, s a kénsav miatt az ottani felhők a napsugarak nagyobb részét verik vissza, mint a földiek. Amelyek pedig mégis átjutnak, azokat a légkör nyeli el, mivel 96 százalékban szén-dioxidot tartalmaz. A tudósok szerint ez a körülmény, valamint a vulkáni működés az oka a Vénuszon fennálló erős üvegházhatásnak, amelynek részbeni következménye, hogy a felszínen alig változnak a hőviszonyok; sem a sarki és egyenlítői, sem pedig a nappali és az éjszakai hőmérsékletek között nincs lényeges különbség az alacsonyabban fekvő légrétegekben.
Mindebből egyértelmű, hogy fölösleges lenne életet keresni a velünk szomszédos (a Naphoz közelebb álló) bolygótársunkon. Nem is ezért indult útjára a kazahsztáni Bajkonurból az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) Venus Express űrszondája, hanem egy nagyon időszerű jelenség, az üvegházhatás tanulmányozásáért. A kutatók reményei szerint a szonda adatait jól használhatják majd a földi klímára vonatkozó előrejelzések készítésekor. Erre azonban még legalább fél évet kell várni, mivel a szonda csak a jövő év áprilisában éri el a Vénusz atmoszféráját és kezdi meg ötszáz napos "tanulmányútját" a bolygó légkörében.