A népszerűség fogságában

Colin Firth harmincnégyéves volt, mikor először olvasta Jane Austin: Büszkeség és balítélet című romantikus regényét. Akkor is csak azért, mert ő játszotta a regényből készült televíziós sorozat férfi főszerepét, Darcyt. Azt állítja, soha nem volt túl romantikus alkat, miközben a szerepei ezt sugallják (lásd például a Bridget Jones naplójában való alakítását). Rajongói tábora széles, nőnemű és nem ismer akadályokat, ha karnyújtásnyira látja kedvencét. Colin Firth Budapesti látogatásakor néhány Rákóczi úti kordon esett az autogrammért várakozók áldozatául. Colint az utóbbi időben  a fényképezőgépes mobiltelefonokkal lehet kihozni a sodrából. Amióta elterjedtek, nyilvános helyen egy nyugodt pillanata nincs.

- Megkérdezik, hogy lefényképezhetik-e?
- Ugyan. A legváratlanabb pillanatokban terem előttem valaki egy telefonnal, s már kattint is. Repülőtéren, üzletben, utcán. Eddig egy színész csak néhány profi fotósoktól tartott, ma már mindenki paparazzo.
- Ilyenkor egy sztár dicsekszik, vagy panaszkodik?
- Egyik sem. Ön vetette fel. Tény, hogy elhatároztam, teljesen normális életet élek. Számomra mindig az volt a természetesen, hogy én megyek a hétvégén a családommal a szupermarketbe bevásárolni, magam tankolok, s intézem az ügyeimet. Aztán kiderült, hogy hiába szeretném, nem megy. Rádöbbentem, muszáj visszahúzódóbb életet kell élnünk.
- Megállítják autogrammért, beszélgetni akarnak?
- Az lenne a legkevesebb. Akkor szakadt el a cérna, mikor álltam egy élelmiszer áruházban a pénztár előtt, dugig megrakott bevásárlókocsival, s egyszer csak azt hallottam: "halló, képzeld, itt áll előttem a Colin Firth, és ugyanazt a WC papírt veszi, mint amit az anyukámék használnak." Nos, ilyenkor az embernek elmegy a kedve a nagybevásárlástól. Nem kényeskedés ez, vagy sztár-allűr, félre ne értse. De kinek mi köze hozzá, hogy mi van a kosaramban? Miért kell mindenkinek vagy bárkinek tudnia, hová megyek, mit eszünk reggelire. Magánügy. A legbensőbb civil pillanatokat az életemből nem adom. A magánélet szentsége mindennél fontosabb. Úgyhogy előre megkérem, a feleségemről és a gyerekeimről hadd ne beszéljek.
- Annyit azért elmondhatunk, hogy az olasz Livia Giuggioli-val kötött házasságában született gyerekei, de Amerikában élő fia is kicsi még, hogy kiderüljön, örökölték-e édesapjuk tehetségét?
- Igen, ennyit elmondhat.
{p}
- Önről mikor derült ki, hogy tehetsége van a színjátszáshoz? A családja, szülők, nagyszülők - legalábbis a leírások szerint - inkább a vallás, és a tudomány területén működtek.
- Sokáig fogalmam sem volt, mi leszek. Teljesen normális kisfiú voltam. Pontosabban igen eleven, benne minden csínyben. Olvasni azonban nagyon szerettem, és talán elég korán vettem kézbe olyan irodalmat is, amit a kortársaim nem nagyon olvastak. Mai ésszel kicsit viccesnek is találom, hogy tizennégy évesen Albert Camus volt a kedvenc szerzőm. Faltam a francia egzisztencialistákat, faltam az orosz irodalmat.
- És Jane Austin, a Büszkeség és balítélet, a 19. századi angol romantikus regények?
- Az én iskolámban nem volt kötelező irodalom. Egyébként nagy szerencse, mert igen távol áll tőlem ez a kicsit szirupos világ. Voltak persze romantikus elképzeléseim a szerelemről, annál is inkább, mert miután egy fiúkollégiumba jártam, vágyaink leghőbb tárgyai természetesen a lányok voltak.
- Ki fedezte önt fel a színpad ill. a film számára?
- A nagymamám. Mivel rengeteg orvos van a családunkban, eleinte felmerült, hogy esetleg én is azt a pályát választom. De végül biológiából és matematikából nem sikerült olyan szintet elérnem, hogy az orvosi egyetem komolyan szóba jöhetett volna. Igazán a nagymamám csinált kedvet a színjátszáshoz. Ő ugyanis amatőr előadásokat rendezett, amelyekre engem is elvitt, s ezek fogtak meg. A nagymama óriási hatással volt rám, s testvéreimre is. Nem véletlen, hogy végül a bátyám is színész lett.
- A Büszkeség és balítélet című tv-sorozat, majd a Bridget Jones  Naplójának Darcy-ja tette híressé, és az európai nők egyik első számú kedvencévé. Gondolom, ezt a kérdést már nagyon unhatja, hogy a mai napig Darcyt látják-e önben a rendezők. Azt azonban, nem tudom, mennyire veszi zokon, ha megkérdezem, hogy a színészi teljesítménye, vagy a sok cikkben megidézett vonzó megjelenése tette ennyire sikeressé?
- Nem unom a Darcy-kérdést, az életem része lett - mint a reggeli kávé. Ha jön egy újságíró, tudom, hogy meg fogja kérdezni. És azt válaszolom neki, hogy valóban rám égett ez a két figura, de mindent megteszek annak érdekében, hogy más szerepekben is elfogadhatóan működjem. Ami a - hogy is mondta? - vonzó megjelenést illeti - nem is tudom. Nem tudom megítélni, mert 45 év alatt megszoktam a fizimiskámat. Ha akarja persze, komolyan is tudok válaszolni a kérdésére.
- Azért kérdeztem.
- Szerintem nincs túl jellegzetes arcom, jellegzetes megjelenésem. Inkább semleges, és ettől elég jól alakítható. Sminkkel, hajviselettel rengeteget lehet javítani, és rengeteget lehet rontani rajta. Vagyis alkalmassá tesz bármilyen szerep eljátszásához. Ezt hívják jó színész-arcnak, színész-alkatnak.
{p}
- Fegyelmezett színész? Mindent zokszó nélkül végrehajt minden rendezői instrukciót, vagy esetleg ötletei is vannak?
- Elég fegyelmezett vagyok, és nagyon érdekel, amit éppen forgatunk. Szívesen beleszólok egy-egy jelenet alakításába, az ötleteimet nem tartom meg magamnak. Még soha semmilyen kérésre nem mondtam nemet. Ha jó a rendező, bármilyen nehézségen átlendít.
- Atom Egoyan rendező hogy lendítette át új filmjük, Az igazság fogságában legpikánsabb szexjelenetén. A film nem fukarkodik kissé nyers jelenetekben.
- Atom Egoyan nagyszerűen vezetett bennünket. Sokat beszélgettünk ezekről a jelenetekről is. A közönséges, pornográf szexjelenet és a mi jeleneteink között van egy hatalmas különbség. Ezek ugyanis művészi tartalmat, esztétikumot és mondanivalót közvetítenek. Semmi bajom nem volt velük.
- És mikor látszólag anyaszült meztelenül majdnem beteljesül partnerével, Kevin Baconnal egy férfiszerelem? Azt is könnyen eljátssza az ember?
- Nem mondom, az tényleg nem könnyű pillanat, mikor az ember megvilágítva, kisminkelve, egy stáb fürkésző tekintete közepette leveszi a gatyáját. De csak az első pillanat volt nehéz. Utána ment minden, mint bármilyen egyéb jelenetben. Onnan már nincs különbség, hogy az ember szeretkezést játszik vagy viráglocsolást.
- Ezt a filmet a világon mindenhol éppen ezek miatt a jelenetek miatt korhatárhoz is kötötték, ha jól tudom.
- Amerikában csak 18 éven felüliek nézhetik meg a filmet. Önöknél 16 év a korhatár. Önök ennyivel liberálisabbak, mint az amerikaiak.
- Nagy meglepetés volt, hogy eljött Magyarországra, a film bemutatójára. Mindenhová elmegy?
- A színészek szerződései általában a filmek nemzetközi népszerűsítésére is vonatkoznak. Budapestre kifejezetten örömmel jöttem. Hivatalosan ugyanis először vagyok itt, de bevallom, ez nem igaz. Az elmúlt hetekben Pozsonyban forgattam, s ha akadt egy szabad fél napunk, átjöttünk Budapestre. Fantasztikus jókat ettünk, nagyon jók erre az éttermek. Így boldogan jöttem el újra a bemutatóra, sőt, még a feleségemet is magammal hoztam, hogy ismerje meg ezt a várost.
- Ilyenkor nem okoz csalódást igencsak nagyszámú női rajongótáborának, akik hisztérikus utcai jelenetektől sem riadtak vissza a Rákóczi úton, s néhány kordont is elsöpörtek az ön érkezésének hírére?
- Nem akarom egy percig sem azt a látszatot kelteni, hogy szabad vagyok. Nem akarom összekeverni a filmszerepeim egyes jellemvonásait az igazi életemmel. A feleségem pedig azért jön velem, hogy együtt legyünk, ami a mi családunkban az egyik legnagyobb érték.
- Ön mégis mutat romantikus vonásokat, vagy tévedek?
- A legromantikusabb cselekedetem eddigi életem során az volt, hogy megpróbáltam egy nő nyelvén beszélni. A feleségem Livia olasz, ezért a kedvéért elkezdtem olaszul tanulni. Ennél romantikusabb gesztust nőnek még soha nem tettem. Életem nagy álma egyébként, hogy rendesen meg is tanuljak. Igyekszem.