Filmek, gyerekek, karikák

Ezek a színes karikák a képernyő sarkában azt közlik, milyen korú közönségnek "ajánlják" a filmet. (Persze, ha nincs karika, az korhatár nélküli - legalábbis elvileg -; de erről majd később.) A három kategória, a 12, 16 és 18 éven aluliakra vonatkozó korlátozás kötelező megjelenítése három éve lépett életbe, de a gyakorlatban alig ér valamit. Személyes tapasztalatom szerint csak valamiféle fogódzó ahhoz, hogy mikor mondhatom kiskorú gyermekeimnek, ezt most ne.
De a helyzet nem ilyen egyszerű. A pornó ügye például rendben van: ha olyan ostoba a szülő, hogy megengedi nézni a tízéves kiskölöknek, az ő baja. (Meg persze a gyereké és azé a társadalomé, amelybe felnőttként belenő - ez viszont már messzebbre vezető kérdés.) Ám például, amikor e sorokat írom, nincs még nagyon késő, a gyerekek fenn vannak, és találomra lehorgonyzok az egyik népszerű kábeltévés műsorsávnál. Karika nincs. A filmben összetört fejek, levágott kezek és más módon megcsonkított tetemek, végigkísérhetünk egy boncolást is. Ismétlem, karika nincs a képmező sarkában. Vajon miért? Egy másik, hasonló műsorsáv adásain pedig egyszerűen soha nem alkalmaznak  jelzést. Keményebb történetek előtt feliraton közlik, hogy ez nem főzőműsor lesz, de egyébként semmi több.
És ennél is sokkal nagyobb a baj azokkal a filmekkel, amelyek kifejezetten a fiatalokat célozzák meg. Ilyen például a Harry Potter. Nem kellett hozzá sem mozijegy, sem fizetős kábeltévé, hogy nyomon követhessük az ifjú varázsló első kalandjait, ugyanis tizenkettes jelzéssel sugározta nemrég az egyik nagy kereskedelmi tévé. Az első részben is vannak olyan pillanatok, amikor zavarba jön az ember, mit is néz pontosan (például, amikor a porrá váló gonosz lény átrepül Harryn), de a másodiknak meg a többinek már valóban a fele sem tréfa. Hasonló a helyzet a Gyűrűk Urával is - aki látta, pontosan tudja, miről beszélek. És a példákat még hosszan lehetne sorolni (Csillagok háborúja, Végtelen történet stb.)
Akadt nemrégiben egy olyan gyermekpszichológus, aki az említett opusok védelmében azt fejtegette, hogy hiszen mi is rémes meséken nőttünk fel, például a Piroska és a farkas is tele van hátborzongató elemekkel. Ilyenkor én megijedek, mert ha így beszél a szakember, miket is gondolhat a laikus? Szerencsére akadt vitatársa, aki higgadtan magyarázta: a gyermeki fantáziára bízott, olvasott vagy elmesélt történetben a boldog végnek csak mellékszereplője a nagymamát bekapó, nyitott hasú farkas. Az ifjú agyban ugyanis a fejleményekhez nem társulnak azok a látványelemek, amelyeket egy erről készült filmben esetleg konkrétan is megmutathatnának. A gyerek még nem tudja - például -, hogy a nagymama valójában milyen állapotban szabadulhatna ki... Ám a "modern" gyermek a tévé előtt nő fel, és ha a szülő nem elég éber (vagy, bocs, értelmes), azt néz meg, amit akar. Rajtunk múlik.
De akkor minek a karika?