Hofi pizsamában

- Annyi hamis dolgot írtak az utóbbi időben Géza családi életéről, hogy muszáj volt megszólalnom. Gittike, a felesége a nagynéném és keresztanyám volt, így évtizedekig a közelükben éltem - indokolja a Kecskeméten élő Vnoucsek László, miért vágott bele a könyv megírásába. A szerzőt, a hajdani "Lacikát" örökbe is fogadta volna a gyermektelen házaspár, vagyis Hoffmann Géza és első felesége, Vnoucsek Margit, ám a fiú édesapjának tiltakozására elálltak e szándéktól.
- Kezdetben egy salétromos falú, apró kis szobában húzták meg magukat Géza bácsiék mint ifjú házasok. Annyi hely sem volt, hogy a papucsot letegyük, a falon a nedvességfoltokat színházi plakátok takarták el. Később költöztek csak át az Anker közbe, ahol haláláig lakott Hofi Géza. Ott már a vadászatokon szerzett trófeái díszítették a falakat - meséli László. A kabarék ünnepelt sztárja ugyanis három dolgot szeretett nagyon: a vadászatot, boxerkutyáját, Csabaközi Astort, azaz Puszit, meg a kocsikat. Az első autója egy Moszkvics volt, nyereménybetétkönyvön nyerte 1962-ben, később azonban a fehér Mercedesekre esküdött.
Bodrogi Gyulától ellenben úgy tudjuk, hogy Hofi kezdetben ellenszenvvel méregette a vadászokat. Egy Margit-szigeti vadászszilveszterre is csak nagy üggyel-bajjal sikerült elcsalni. A műsor közben majdhogynem megfagyott a levegő, mert legmerészebb poénjaival képesztette el az összesereglett "fejeseket". Később azonban kedvenc időtöltése lett az erdőjárás, s a tiszapüspöki vadásztársaságban nagy élvezettel lődözte a vadakat.
- Azt hinné az ember, hogy fürdött az emberek szeretetében, főleg az 1968-as szilveszteri műsor után, amikor már sztárként ünnepelték. Pedig minél népszerűbbé vált, annál visszahúzódóbb lett - emlékszik vissza a rokon. A végén már étterembe sem igen járt, pedig nagyon büszke volt vörös hajú, szép feleségére, akit keresetlenül csak így hívott: a Vörös Dög.
"Milyen művész úr? Mindig összetévesztenek valami Hofival! Na, csókolom!" - rendszerint ilyen rögtönzésekkel menekült el a rajongói elől, és legszívesebben nem mutatkozott nyilvánosan. Mindenem a tiétek, de a magánéletem az enyém, mondogatta.
- Imádta a színpadot, az volt a legnagyobb szenvedélye. Amikor új műsoron dolgozott, például a Hofélián, olyan ideges volt, hogy hozzá sem lehetett szólni. Hazajött, lerúgott magáról mindent, és a kedvenc pizsamájában lehuppant a tévé elé - idézi emlékeit Vnoucsek László.
{p}
Abban a bizonyos csíkos pizsamában, amelyikben a legjobban érezte magát, a hetvenes évek végén megjelent a világot jelentő deszkákon is. A Tiszta őrültek című műsorában Hofi neglizsében szórakoztatta a nagyérdeműt. Ahogy illik, a frottír fürdőköpeny alól kilógott a pizsamanadrág, ő pedig otthonosan mérte végig a nézőtéren ülő öltönyös sereget, s elkezdte: "Te, haver, figyelj!"
Játszotta a bolondot, s kikotyogta az igazat - ő ezt is megtehette. Az 1972-es Kádár-paródiától kezdve - ez óriási fegyverténynek számított a keleti táborban, egyesek a magyarországi enyhülés csalhatatlan jeleit olvasták ki belőle - Hofinak mindent szabad volt. Folytak a találgatások, vajon a pártközpont egyetértésével rajzolt-e karikatúrát a vezérről. Hofi a szelep, mondogatták, melyen keresztül kiengedheti a gőzt a rendszer megfáradt melósa. Mire a parodista azt felelte: ő legalább próbálkozott, vette a bátorságot. Az egykor kőbányai porcelánfestő kiállt a színpadra svájcisapkában, munkásnadrágban, kezében csípőfogóval, s kimondta jó hangosan, amiről odabenn, a gyárban csak suttogtak a brigádtagok. A tévénéző megmarkolta a sörösüvegét, jót röhögött a nyomorúságán - s az élet ment tovább...
 - Teljesen hozzánőtt Gézához ez a laza házi öltözéke, s előfordult, hogy az utcára is leruccant benne - emlékszik vissza Vnoucsek László. Az történt ugyanis, hogy az Anker közben, a házuk aljában gyermekruhaüzlet működött, amelyet riasztóval szereltek fel. Az egyik éjjel megszólalt a szerkezet, Hofi Géza pedig nem késlekedett, úgy, ahogy volt, pizsamásan lement megnézni, mi a hézag. A művész úr a maga közvetlen módján jól eldiskurált a betörőkkel. Azok meg észre sem vették, hogy nem szórakoztatja, hanem épp szóval tartja őket - egész addig, míg meg nem érkeznek a kihívott rendőrök...

Királyok
Hofi Gézát annak idején többször kirúgták a Színművészeti Főiskola felvételijéről, de ez csak szívósabbá tette. Idegesítették a "hüje Pisták", a sikeres, gerinces embereket viszont sokra tartotta. Ilyen volt például Papp Laci vagy Puskás Öcsi, aki barátilag így dedikálta a közös fényképüket: "Egyik király a másiknak." A humorista odahaza nemigen poénkodott, az infarktusai után már ilyen aranyköpései voltak: "Az ember nem akkor sértődik meg, amikor megsértik, hanem akkor, amikor már megteheti."