Katonás légikisasszonyok

Nem csoda hát, hogy nemcsak ők, hanem valamennyien enyhe nosztalgiával idézzük föl a régi időket, amikor a repülés kellemes kikapcsolódás volt, különösen a hosszú, formás lábú, rövid szoknyás, ragyogó mosolyú, kedves és udvarias stewardessekkel. Amikor nagyon sok lány álmodott arról, hogy légikisasszony lesz, és csak a modell alkatú, filmcsillagokhoz fogható szépségű lányok álma válhatott valóra: ők utazgathatták körbe a világot.
A valóság persze akkor sem volt ennyire romantikus. A légitársaságok piaci eszközként használták stewardesseiket, könyörtelenül alárendelve őket az üzleti érdekeknek. A "Repüljön velem!" szlogen keretében sok jegyet eladtak, a szerződések azonban drákóian szigorú munkafeltételeket írtak elő a légikisasszonyok számára. Aki túlsúlyos vagy állapotos lett, netán férjhez ment, búcsút inthetett az állásának. A válogatáskor - számos légitársaság esetében - a szexi megjelenés volt a legeslegfontosabb. "Kávét, teát?" - szólt a kérdés, és a csinos légikisasszony nyájas megszólítása elbűvölően hatott a férfi utazóközönségre. Bár a stewardessek - a légi közlekedés egykori csillagai - egyaránt emlékeznek a jó és a rossz mozzanatokra, aligha tudják igazán eldönteni, hogy az a rendszer kizsákmányolta-e őket, vagy inkább szabadságot adott számukra.
A légikisasszonyok szerepe a kereskedelmi repülőutak kezdete óta meghatározó. Akár ápolónő az illető, aki az első zajos, zötyögős repülőútjukra induló ideges üzletemberek kezét fogja, akár a hatvanas éveket idéző, észbontó ruhákban tetszelgő cicababa vagy a modern idők érzéketlen légi pincérnője, a légi személyzet mindig is hűen tükrözte a világszerte zajló társadalmi változásokat.
A stewardess annak idején sok mindenben szabadságot élvezett. Hozzá képest a mai légikisasszony képzett biztonsági szakember, aki a repülőgép ülései között futó közlekedési folyosókon szemetesládákkal teli kiskocsit tologat, és közben azt kiáltozza: "Itt az utolsó esély, hogy kidobja a szemetet!" Repülj velem!