Orchideák laboratóriumból

Hazánkban 30-40 közötti a természetben fellelhető orchideafajok száma. Ezek télállóak ugyan, azonban mivel viráguk jelentéktelen, nem termesztik őket. A kereskedelmi célból termesztettek trópusi, szubtrópusi nemzetségek, többségük a Távol-Keletről, Közép- és Dél-Amerikából származik. A termesztésben két nemzetség az uralkodó: a Cymbidium és a Phalaenopsis, amelyeket idehaza melegházban tartanak fenn.
Az orchidea mai népszerűségét egy igen hatékony szaporítási technológia, az úgynevezett merisztémaszaporítás alapozta meg, ami laboratóriumi körülmények között zajlik. Füzesi Tamás és felesége Perenyén, a családi házukban alakította ki laboratóriumát, ahol az említett módon szaporítják az orchideát. Ennek során az (anya)növény  tenyésztőcsúcsának (merisztémájának) felső szövetrétegét leválasztják, majd különböző összetételű táptalajokba ültetve szaporodásra serkentik. Végül a gyarapodó szövethalmazból egy önálló kis növény fejlődik.
E szaporítási mód előnye, hogy az így létrehozott új növény teljesen fajtaazonos lesz, ha netán vírusfertőzött volt az anyanövény, annak tenyészőcsúcsa steril, így a szaporulat is fertőzésmentessé vagy legalábbis vírusszegénnyé válik. További nagy előny, hogy egyetlen merisztémacsúcsból több millió, akár tízmillió fajtaazonos növény nyerhető.  (Korábban, amikor tőosztással szaporították az orchideákat, egy-egy új fajta elszaporítása 10-20 évet is igénybe vett.)