Történelem tévutakon

Keresztes lobogó alatt
Kétszáz éven át, 1095-1291 között zajlott az európai lovagok - élükön a frankokkal - nagyszabású vállalkozása, a Szentföld felszabadítására meghirdetett keresztes hadjáratok sorozata. A kezdeti nemes cél hamarosan feledésbe merült, a keresztes lovagok végigfosztogatták a Közel-Kelet városait, de végül mindent elvesztettek. A mérhetetlen vér- és pénzveszteségért cserébe a nagy semmi jutott. A seregek nagy nehezen hazakerült, megmaradt tagjai erkölcsileg leszerepeltek, kiégtek, elzüllöttek, a közvélemény elfordult tőlük. Ebben a hangulatban tiszta forrásként, isteni ujjmutatásként hatott a középkor egyik legkülönösebb mozgalma, a gyermekek keresztes hadjárata.
Egy 12 éves frank pásztorfiú, Étienne látomást élt át, amelynek során isteni sugallatot kapott: gyermekekből toborozzon hadat a Szentföld felszabadítására. Hatása olyan erős volt, hogy hamarosan tízezer gyermek, túlnyomó többségében parasztfiú menetelt a Földközi-tenger felé. Már útközben sok ezrük meghalt a hőségtől és szomjúságtól. A rongyos kis sereg azt várta, hogy Étienne ígérete szerint szétnyílik majd előttük a tenger, s ők gyalog folytathatják útjukat Jeruzsálem felé. Ez persze nem történt meg. Ekkor bizonyos marseille-i kereskedők felajánlották hajóikat a gyerekek utaztatására. A hajókat elnyelte a látóhatár. Ezután tizennyolc évig senki sem hallott róluk. Ekkor valahogy hazakeveredett Keletről egy szerzetes, egyike a hajdani gyerekeknek. Tőle tudták meg az itthon maradottak, mi történt. A kereskedők az összes gyereket eladták szaracén rabszolga-kereskedőknek, többségük Afrikába került, hamarosan meg is halt. A talán egyetlen túlélő elmondásából értesült a világ, hogyan végződött a kis keresztesek tragikus kalandja.

Egymillió boszorkány
Az emberiség történetének egyik szégyenfoltja a középkori boszorkányüldözés. Közép- és Nyugat-Európában, majd kisebb számban az Újvilágban, a XIII. és a XIX. század között egymillió ártatlan embert fogtak koncepciós perbe, kínoztak meg, majd végeztek ki kínhalállal. S bár Kálmán királyunk már a XII. század elején kijelentette, hogy "Boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, szó se essék!" - bizony Magyarországon is 2229 pert folytattak le, 4118 gyanúsítottal, akiknek túlnyomó többségét ki is végezték az ördöggel való cimborálás miatt. Az őrület a XVI-XVII. században tombolt a leghevesebben. Mivel az elítéltek nyolcvan százaléka nő volt, s többségük idősebb és egyedülálló, sokan közülük gyógyítók, bábák, füvesasszonyok, mások pedig feltűnően szépek vagy éppen vörös hajúak, de szinte mindig függetlenek, nyilván bizonyos fokú nőgyűlölet is szerepet játszott az ellenük folytatott harcban. Történészek azt is kimutatták, hogy a nagyon rossz években, amikor a termést elvitte a fagy vagy a jégeső, mindig magasabbra csapott a máglyák lángja. A "boszorkányok" kiválóan megfeleltek a bűnbakszerepnek.
{p}
Tél tábornok, népi kohó
Néha úgy tűnik, az emberiség nem sokat tanul saját hibáiból. Az évszázadok során elszánt vezérek vitték romlásba népüket, seregüket úgy, hogy visszanézve az ember csak azon csodálkozik, hogyhogy nem akadt józan eszű ember, aki előre látta volna, hova vezetnek a gigantomán, megalapozatlan tervek. Persze ez történelmietlen szemlélet, hiszen a diktátoroknak nem szokása a kritikák megszívlelése. Amikor például Napóleon belevágott az oroszországi hadjáratba, a kezdeti sikereken felbuzdulva nem érezte problémának, hogy a franciaországi éghajlathoz szokott és aszerint öltözött katonáinak a mínusz húszfokos orosz télben kell helytállniuk. És a következő században Hitlernek  is beletörött a bicskája ebbe a tervbe.
De nemcsak az ostoba és előrelátható végű hadjáratok, hanem a természet átalakítására irányuló teljesen megalapozatlan cselekedetek is végzetesnek bizonyultak. A szibériai folyók visszafordítása szerencsére már csak terv maradt, más fantazmagóriák azonban megvalósultak. Mao elnök például népi kohókban óhajtott acélt előállítani, visszaszorítva a mezőgazdaságot, minek következtében az ország soha nem látott nyomorba zuhant, és harmincmillió ember halt éhen. Jórészt ennek következménye volt a "kulturális forradalom" elnevezésű ámokfutás, amelynek során megzavart fejű fiatalok, a vörösgárdisták százezrei mérhetetlen rombolást, pusztítást vittek végbe a legfelsőbb vezetés bátorításával. Máskor a haszonszerzési düh okozott jóvátehetetlen károkat. A brazíliai esőerdők kivágása, a szűz földek "hasznosítása", a gigantikus vízierőművek építése, a nukleáris hulladékok könnyelmű kezelése visszafordíthatatlan folyamatokat indított el.

Krumpli
Végül álljon itt egy nem túl ismert kuriózum: az Amerikából származó burgonya évszázadokig csak Angliában volt kedvelt, Németországban, de főleg Franciaországban féltek tőle, mint a tűztől. Elterjedt róla, hogy a lepra okozója, így aztán gabonavészek idején emberek ezrei inkább éhen haltak, de azért sem nyúltak a rettegett krumplihoz...
(Felhasznált irodalom: Geoffrey Regan: Történelmi baklövések)