Feketékkel felérő fehérek

- Több mint tíz éve készülök erre, együtt gondolkodva példaképemmel, Simonyi professzorral: valamelyest közreműködhettem A fizika kultúrtörténete című könyve létrejöttében - mondja az eredetileg villamosmérnök Benkó Sándor. - Talán nem túlzok, a 2006-ban záruló, A jazz születésétől napjainkig elnevezésű sorozat egyedi kulturális vállalkozásom, amely beágyazza a jazz műfajának történéseit világunk történelmébe, 1865-től, a ragtime korától a swingen át napjainkig, benne a zene mellett a festészet, költészet, a sport, tudomány, építészet és a történelem legérdekesebb epizódjait. Jövőre pedig megünnepelhetjük ötvenéves jubileumunkat.
- Nemrégiben a Duna Tv-ben megelevenedett a New Orleans-i katasztrófa helyszínén tett régebbi vendégszereplésük is.
- New Orleans minden, tradicionális jazzt játszó zenész számára álomvilág. Amerikai turnéink során különleges szerepet játszott a város. A Louis Armstrong emlékpark a Basin streeten, a Bourbon street nyüzsgő élete magával ragad minden igazi zenészt. Mintha ma lenne! Amint mellénk szegődtek ifjú fekete sztepptáncosok, akik apáiktól örökölt 44-es cipőkben bámulatosan mozogtak, táncoltak, szteppeltek! Kiemelkedő tisztelet övezi a régi fekete koncerthelyet, a Preservation Hallt. Itt csak idős fekete muzsikusok léphetnek fel. Különleges megtiszteltetés érte a Benkó Dixieland Bandet, amikor fekete zenésztársaink felkértek bennünket, hogy koncertet adjunk ebben a teremben. Azt hiszem, nem tévedek, mi vagyunk az egyetlen nem fekete zenekar, amely itt valaha is koncertezett. Hiszem, hogy a zene örök, és a szörnyű tragédia után ismét felélénkül majd a jazzélet is.
- Hamarosan megjelenik 65. nagylemezük...
- Amelyről szeretném kiemelni Louis Armstrong zenekarának egykori klarinétosát, Joe Murányit. Eddig több mint 75 jazz-világsztárral dolgoztunk együtt, de szívemhez legközelebb Joe áll. 1982-ben, egy hosszabb amerikai turnénk során New Yorkban is felléptünk, méghozzá a Művészeti Akadémián. Zsúfolt ház, forró siker, s közben három amerikai művész jelent meg a színpad lépcsőinél: beszállnának egy rövid örömzenélésre a végén. Sejthetik, egyikük a klarinétos Murányi volt, akit rögtön a szívembe zártam. Joe klarinétjátéka merőben egyéni ízű, magasan a technikai bravúrok fölé helyezi a játék érzelmi oldalát. Ott rögtön meghívtam magyarországi vendégszereplésre is. Boldogan jött, és azóta számtalanszor dolgoztunk együtt. Igaz barátság alakult ki köztünk. Most 76 éves, de játéka mit sem kopott az elmúlt évtizedekben. Egyik fő alakja a jazztörténeti sorozatomnak is, hiszen a történet jó részének maga is részese volt, megélte mindazt, amiről csak mások élményeinek alapján beszélünk.