Gébics a vártán

A bizonytalan jövőjű énekes létszáma Nyugat-Európában alaposan megcsappant: Angliából jóformán teljesen eltűnt, Hollandiában pedig szigorú intézkedésekkel védik a megmaradt százötven-kétszáz párat. Hazánkban még viszonylag sok van tövisszúró gébicsből, körülbelül hatszázezer pár, ami azt jelenti, hogy nálunk él az uniós állomány majd' harmada. A régebbi tagországokban e madárfaj eltűnéséhez nagyban hozzájárult az unió földalapú agrártámogatása, mellyel még a kedvezőtlen adottságú területeken is intenzív gazdálkodásra ösztönözték a gazdálkodókat. A vegyszerezés folytán lassan elfogyott a madarak rovartápláléka, a bokrok, sövények, fasorok felszámolásával nem maradt fészekrakó helyük sem.
A tövisszúró gébics viszonylag későn, április végén, május elején érkezik hozzánk Afrika felől. Ekkortól hallani a hímek jellegzetesen halk, udvarló énekét. A madár a verébnél kicsit nagyobb, és jellegzetes, vaskos, a végén kampós csőrt visel. A hímet hamuszürke fejbúb, a szeme mentén haladó fekete csík és gesztenyebarna hát jellemzi. Torka fehér, oldalait rózsás árnyalat díszíti. Nálunk a galagonyával, vadrózsával benőtt domboldalakon, a folyók árterein és az öreg temetőkben gyakori. A párok évente egyszer, májusban költenek. A fiókák 14-16 nap alatt kelnek ki, mindkét szülő eteti őket, és két hét alatt hagyják el a fészket. A gébics tápláléka főleg rovarokból áll, de néha apró gerinceseket is elejt. Nevét onnan kapta, hogy zsákmányát gyakran tövisre tűzi. Egyébként jellegzetes vártamadár, tehát valamilyen kiemelkedő ponton üldögél. A tövisszúró gébicsek korán, már augusztusban elkezdik őszi vonulásukat dél felé. Először az öregek költöznek, a fiatalok néha még októberben is itt maradnak.
A madártani egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy lehetőség szerint őrizzük meg a gébics élőhelyét. E tekintetben is reménykeltő az a törekvés, hogy egyre jobban ösztönzik a földtulajdonosokat a környezetkímélő gazdálkodásra.