Múltnak kútja

A kereskedelmi csatorna nem vállalt igazán komoly kockázatot: hónapokkal előre tudni lehetett, hogy a nagy rivális, az RTL Klub a szilveszteri fő műsoridőben három, rég lejárt szavatosságú filmvígjátékkal próbálja meg kielégíteni nézőit - nem volt túl nagy meglepetés, egyik sem vitte át a nézettségi lécet. Ahogyan ez a Vastyúk is talál szeget című Galla Miklós-féle harminc percre is igaz: régi, ezerszer hallott poénnal fölösleges terhelni a katódcsöveket. (Csak egy oldalági kitérő: a karácsony két napján - nem tévedés - a három mindenki által, földről fogható csatornán összesen negyvenhét amerikai, kissé avas "alkotást" kínáltak nekünk. Lehet, hogy véletlen. De ha nem...?)
Hogy a földön maradjunk, a magyar nemzeti főcsatorna és a két országos kereskedelmi kanális igazából nem is versenyzett egymással. Az RTL-ről már szóltunk, igazából csak a nemzeti főadó és a már emlegetett tv2 mérte egymáshoz magát. Nos, az m1 kétségtelenül ott volt a szeren, laza könnyedséggel formálta saját képére az egyik rivális Heti Hetesét (mellesleg az is egy külföldről átvett pozőrműsor): ez volt A Bazi Nagy Vita. Ha valaki ebben a pillanatban a távkapcsoló után nyúlt, éppen az Activityt láthatta a tv2-n.
És itt most egy pillanatra álljunk meg. Mindkét képkockafolyam meghatározó szereplője "Markosnádas" volt. Így, együtt, egybeírva. Huszonöt éve két zseniális ifjú humoristát ismertetett meg velünk a Humorfesztivál. Húgyos Józsi jött, látott és győzött, rekeszizmok szakadtak meg, ha csak felhangzott a "hogy gyütt be maga, átrepült a kapun, mi maga, szatellit" fordulat - de ma a poénok helyett inkább csak Markos György kinyújtott nyelvét látjuk, a helyzetben pedig láthatóan szorong partnere, a másik György, aki valószínűleg valódi műsorokban és nem jól-rosszul sikerült rögtönzésekben gondolkodik. Bennfentes informátorok szerint ez a helyzet vezetett csaknem tízéves távolságtartásukhoz is: Markos egyszerűen nem jelent meg a próbákon, néha még az előadások időpontjáról is megfeledkezett. No meg persze beteg is volt, de amúgy kedves művészfiú, neki meg lehet engedni ezt meg azt. Most viszont közvetlenül és összeszedetten viselkedett - csak éppen nevetni nem nagyon lehetett megszólalásain. Kár.
Markosékat nem nélkülözte a királyi televízió sem. Ahol végre egy szándék nyilvánvalóan látszott: műsort, valódi néznivalót kínálunk. Az interaktív, nézők által valóban irányított kívánságműsorban olyan gyöngyszemeket rögzíthetett a jól beállított videó, mint a Márkus-Körmendy-Haumann féle Három nővér- paródia (ami miatt egykor a tévéadás utáni, januári Nemzeti Színház-beli előadást a hatalmas nevetés miatt félbe kellett szakítani) vagy Hofi akármelyik, szalagra vett megnyilvánulása. Nálam bejött az ezt követő Krém első adása is (bár talán kevesebb "trükközés", a fellépők saját számainak visszafogottabb egymás közötti csereberélése jót tett volna az adásnak), viszont az éjfél utáni rock & roll-összeállítás egyszerűen zseniális volt.
Amikor e sorokat írom, éppen DVD-re mentem ezt a szűk órát, ami arról tanúskodik, hogy az ezer bajjal vert MTV-ben azért mégis maradt némi szellem, amely képes érzéssel meríteni a múltnak kútjából. Hát csak így tovább!