Szolnoki repülés

Az előadáson lelkes fiatalok csapata repülési kísérletet mutat be - jelképesen; és néha konkrétan is. Bár sem a mitológiai Ikarosz, sem pedig a mai Boeingek teljesítményét nem szárnyalják túl, tevékenységük eredménye mégis magasan értékelhető, mert a gyerekpublikumnak meg tudják jeleníteni az emberi vágyak ellentmondásos szépségét. A Boda János koreografálta előadás beavató színház. A beavatandó tizenévesek mindenhol imádnak rumlizni, de a Szárnyak előadásán még a megátalkodott zacskócsörgetők és a mániákus mobiltelefon-nyomogatók is néhány perc elteltével felhagynak a privát matatással, és érdeklődve szemlélik a színpadi történéseket. Felnőttszemmel kicsit banálisnak tetszik a kötélen lógva szárnyaló Ikarosz-jelkép testén felgyúló lámpácskák látványa, de a világítási trükk segítségével a gyerekek megérthetik: a felemelkedés a földről, a szárnyalás és a fény a tenni akarás és a vágyak szimbólumai. Az ellenpélda is megjelenik: guruló deszkázaton többször betolnak három "földhöz ragadt" figurát (a lábuk rögzítve van a fához), akik groteszk mimika kíséretében hiába csapkodnak kezükkel kétségbeesetten, nem tudnak sohasem emelkedetté válni. Kortárs táncnyelven megfogalmazott kínlódásuk nekem kortárs politikusokat juttatott az eszembe. De gyorsan elhessegettem az unalmas, felnőttekre jellemző asszociációt, és igyekeztem újra normális lény, kíváncsi gyermek lenni. A visszaváltozásban segítségemre voltak a társulat rokonszenves táncosai.
Az előadás után sietnem kellett. Az aludni készülő, békés Szolnokon jókedvű taxisra leltem. Délutáni kollégája körülményesen cammogott, ő viszont szélsebesen szárnyalt velem. Megnyerte a fogadást: elértem a tíz perc múlva induló pesti gyorsot.