Űrszonda a Plútóhoz

Nagy út, izgalmas küldetés vár az eddigi leggyorsabb űrjárműre, amely zongorányi méretű, az üzemanyag (az atommeghajtáshoz szükséges plutónium-238) súlya miatt azonban csaknem ötszáz kilót nyom. A nagy sebességet az óriási távolság is indokolja: a szondának kilenc év alatt csaknem ötmilliárd kilométert kell megtennie, hogy teljesítse feladatát. (Útja végén olyan távolba kerül Földünktől, ahonnan még a fénysebességgel száguldó rádiójelek is több mint négy óra alatt érkeznek hozzánk.) A New Horizons gyorsaságára jellemző, hogy mindössze kilenc óra alatt hidalta át a Hold-Föld távolságot, amit az Apollo űrhajó asztronautái háromnapi utazással tettek meg annak idején.
A szonda útja választ ad majd a kutatók számos kérdésére. Az 1930-ban fölfedezett Plútóról tudjuk, hogy feleakkora, mint a Merkúr, Naprendszerünk fagyos külső határán kering (5,9 milliárd kilométerre a Naptól), és a másodpercenként háromszázezer kilométeres sebességgel száguldó napfénynek több mint négy óra kell, hogy elérje felszínét. Hőmérséklete mínusz 230 Celsius-fok körüli, s a főként nitrogénből álló légköre igen furcsán viselkedik: amikor Nap körüli ellipszis pályáját járva közelebb kerül hozzá, ez a nitrogén légkört alkot, ha pedig eltávolodik a Naptól, a nitrogén megfagy a Plútó felszínén, a légkör eltűnik. Megválaszolásra vár, hogy bolygó-e valójában a Plútó, vagy csupán egy azon számos kisbolygó közül, amelyek a környezetében lévő úgynevezett Kuiper-övben foglalnak helyet.
Ha minden a tervek szerint alakul, a New Horizons 2015 nyarán érkezik Naprendszerünk kilencedik bolygója, a Plútó környezetébe. A szonda nem áll pályára a bolygó körül, elhalad mellette, miközben nagy fölbontású képeket készít a Plútó és holdjai felszínéről. Műszereivel föltérképezi az égitesteket, megvizsgálja a Plútó légkörét és kozmikus környezetét. A várható új fölfedezések ismeretében nem kizárt, hogy egészen új elképzelés születik majd a Naprendszer kialakulásával és szerkezetével kapcsolatos eddigi elméletek talaján.