Világvándor szegénység

Két évtizeddel ezelőtt, a globalizáció kezdetén még sokan gondolták úgy, hogy a világ nagy egységesülése az eszmék, az árucikkek, a pénz és a munkaerő szabad áramlását hozza majd. Mára kiderült: nem annyira a munkaerő mozog, áramlik a világban, sokkal inkább a szegénység. Pedig az elöregedő népességű fejlett országok szakemberhiánnyal küzdenek. Adódik ez persze abból is, hogy jó néhány nemszeretem munkára, mint amilyen például a csatornatisztítás, az aszfaltozás, a halfeldolgozás, eleve nem is akad már honi munkáskéz. Mégis: a szakképzett munkaerő többnyire otthon marad. Akik vándorútra kelnek, azok nagy többsége szakképzetlen és nyelvet sem beszél. Igaz, legalább fiatal, akinek a gazdag Európa az ígéret földje.
Az uniós fölismerés már megtörtént: ahhoz, hogy földrészünk megőrizze gazdasági versenyképességét, húsz éven belül legalább húszmillió új munkás két kezére lesz szüksége. Ennél drámaibb az ENSZ egyik jövőképe az Európai Unióról, amely szerint, ha semmi sem változtatja meg a jelenleg uralkodó folyamatokat, 2050-ig százhatvan millió bevándorlónak kell a térségbe jönnie ahhoz, hogy tarthatók legyenek az egy főre vetített gazdasági mutatók. A tanulmány szerint ugyanis addigra a bennszülött lakosság - "őslakosság" - fele nyugdíjas lesz. A figyelmeztető fölismeréshez képest sehol az unióban nincs kiforrott stratégia még a mai helyzet kezelésére sem, hát még a jövőbenire. Márpedig a vándorok érkeznek, s igen sokan illegálisan. Rozoga hajókon, lélekvesztőkön, teherautókban, dobozokba rejtőzve, kamionokban, vonatok alvázára kötözve vagy éppen gyalog. (Közbevetőleg: az embercsempészet egyre nagyobb üzlet az erre "szakosodott" maffiának. A Kínából Európába szöktetésnek megközelítőleg huszonötezer dollár a tarifája.)
A hivatalos adatok szerint évente 1,4 millió bevándorló érkezik Európába. Az illegális betelepülni szándékozók száma pedig ennek éppen a fele - bár ebben sokan kételkednek: az ötszörösét tartják valósnak. Ugyanígy kétséget hagynak sokakban azok a hivatalos számok is, amelyek az egyes országokban élő külföldiek arányát mutatják. Eszerint Németországban, Hollandiában és Ausztriában mintegy kilenc százalék, Spanyolországban 6,2, Franciaországban 5,6, Nagy-Britanniában 3,8, Olaszországban pedig 3,4 százalék a számarányuk. Az illegális új hazát keresők egyik fő ütközési terepe a spanyol tengerpart, ott is Gibraltár térsége. Az emberáradat Észak-Afrikából, a tengerről közelít. Rozsdás hajókon, lélekvesztőkön a part közeléig viszik őket az embercsempészek, ahonnan aztán úszva, fulladozva igyekeznek a partra. A spanyol parti őrség menti őket, ahogy az erejéből telik. (Becsült adatok szerint Spanyolországban egymillió illegális bevándorló él.) A hívatlan vendégek másik csoportja Szicília parjai felől közelít, és népes seregük érkezik az Adriai-tengeren át. Iránból, Afganisztánból vagy még távolabbi ázsiai országokból indulnak, partot érve már a szárazföldön visz tovább az útjuk (nemegyszer Magyarországon keresztül), és Nyugat-Európa az úti céljuk.
A bevándorlók ügye nagy és megkerülhetetlen kérdésként ágaskodik Európa jövője előtt. Eldöntésre vár, hogy az öreg kontinens egyáltalán be akarja-e fogadni őket a közös nagy hazába. Be tudja-e fogadni őket teljes értékűen, azaz állampolgársággal, tanuláshoz, munkához való joggal, egészség- és nyugdíjbiztosítással. Az öregedő népesség megfiatalítása ugyanis csak a bevándorlók számának növelésével valósulhat meg. A világ számos elmaradott, túlnépesedett országában pedig már most ugrásra készen állnak a fiatalok milliói, hogy eljussanak álmaik földjére, a gazdag Európába.