Anyanyelvi őrjárat

Igazán kedvemre való - és remélhetőleg olvasóink által is érdekesnek tartott - kérdést kaptam Borsodivánkáról, Papp Mátyástól. Íme!"Valamelyik hajnalban a rádióban hallom a következő mondatot: "Elmehetsz Kukutyinba zabot hegyezni!" Sajnos, azt nem tudtam megfigyelni, milyen értelemben használták. Érdekelne, mert gyermekkoromban (a harmincas években) mi is hegyeztük vagy hegyeltük a zabot. Falun nőttem én is. Az árpa vetésből kellett a közéjük keveredett zabot kiszedni, illetve a bugáját leszedni, hogy tisztább legyen az árpa. De lehet, hogy olyan értelemben használták, amilyenben ennek a hegyezésnek nincs semmi szerepe."
Köszönöm levélírónknak azt a kedves gesztusát, hogy ő maga is érezteti: nem bizonyos abban, hogy ez a szólásforma valóban így jött létre. Mi tagadás, ez csakugyan nem bizonyos, sőt nem is valószínű. Mint ahogy az a másik magyarázat sem meggyőző, amely pedig egy nagy múltú nyelvtudományi folyóiratban jelent meg, s amelynek az a lényege, hogy ez a zabhegyezés voltaképpen egy kényszeraratás. Akkor lehet szükség rá, amikor a gabonavetés épp aratás idején víz alá kerül, s a gazdák, mivel nem lehet a vízben álló gabonát kaszával learatni, csónakról vagy vízben gázolva, lehegyezik a zabot, az árpát vagy a búzát, azaz kézzel leszedik kalászát. A cikk írója azt is kiderítette - s ebben kétségtelenül igaza is van -, hogy Kukutyin nem képzelt helység, hanem a Szegedtől délkeletre elterülő Deszk belterületének egy részét nevezik így. Azon a vidéken lakó olvasóink ezt akár igazolhatják is. A szerző szerint a szólás eredete egy olyan időre tehető, amikor a Maros árja elöntötte a kukutyini gazdák vetését, s ők ilyen sajátos módon próbálták menteni a menthetőt.
Azt tehát nem mondhatjuk ki, hogy ezek a magyarázatok egyáltalán nem jöhetnek számításba szólásunk eredetének vizsgálatakor. Milyen jogon vonhatnám kétségbe - főleg én, a mezőgazdaság fortélyaihoz nem túl sokat értő, városi ember - levélírónk személyes emlékeivel hitelesített magyarázatát? Ezt nem is teszem, de röviden előadom, hogy mi a nyelvészek, főleg a szóláskutatók véleménye a zabhegyezésről. Az szinte bizonyos, hogy a kukutyini történet nem állja meg a helyét, ugyanis szólásunknak a Kukutyin helynévvel bővült alakja későbbi keletkezésű a legrégebbi ismert formánál, amely mindössze ennyi: zabot hegyez. Hogy idővel hozzá kapcsolták a Kukutyin nevet, annak pusztán az is elegendő oka lehet, hogy szokatlan csengésű, furcsa hangzású helynevek számos más szólásunkban is találhatók. Például - O. Nagy Gábortól, jeles szóláskutatónktól idézek - ilyenek: elment Karabukára ecetet darálni, Nárittyenbe jeget aszalni, Iprityomba homokot kötözni.
Az pedig nagyon valószínű, hogy azoknak a szólásoknak, amelyekben teljesen értelmetlen, hiábavaló tevékenységekről hallunk, mint amilyen az idézett ecetet darál, jeget aszal vagy homokot kötöz is volt, nem érdemes konkrét eredetét keresni, mert ilyen nincs. Hasonló szerepben, tehát a semmit sem érő tevékenység érzékeltetésére nyelvjárásainkban felbukkan a borsót gömbölyít, lencsét laposít forma is, s ezekhez remekül illeszkedik a zabot hegyez, amely, mivel a szemtermések közül a zabszem a leghegyesebb, alapjában véve szintén teljesen fölösleges cselekvés jelölésére szolgál.
Úgy gondolom, nem ok nélkül olvashatjuk új értelmező szótárunk zabhegyezés címszavában a szó jelentéseként mindössze ezt: 'teljesen értelmetlen, haszontalan tevékenység'.