Anyanyelvi őrjárat

Azt hiszem, főként idősebb olvasóinkat nagyon fogja érdekelni az a kérdés, amelyet Schéder Géza levélírónk tett fel Győrből. Kedves hangú levelében így ír: "Idézek az Irodalmunk költői remekei című középiskolai segédkönyvből, amelyből mi annak idején tanultunk: "Balassa Bálint az első vérbeli dalköltőnk, akinek... stb." Így hát mi egyértelműen Balassa Bálintról hallottunk, illetőleg tanultunk, és feleségemmel együtt mindig azt kérdezgetjük, hogy mikor és miért lett belőle Balassi Bálint, ahogy most nevezik."
Levélírónk észrevétele teljesen jogos. Bizonyíték rá, hogy akadémiai helyesírási szabályzatunk 10. kiadása, amely 1954-ben jelent meg, még így adja meg költőnk nevének írását: Balassa vagy Balassi Bálint, a jelenleg is érvényben lévő 11. kiadás ellenben, amely 1984-ben látott napvilágot, már csak így: Balassi Bálint. A kérdés: mi ennek az oka?
A korábbi vagylagos írásnak az a magyarázata, hogy a családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn, csak a XIX. században alakult ki. Ezért igen sok közismert névnek is többféle írásváltozata volt használatban, sőt számtalanszor ugyanaz a személy maga is többféleképpen írta le a nevét. Így volt ez szóban forgó költőnkkel is. Leveleinek tanúsága szerint ő is hol az egyik, hol a másik alakot használta. A XX. század közepe óta azonban - főként Balassi életműve kutatójának, Eckhardt Sándornak köszönhetően - már azt is tudjuk, hogy első nagy lírikusunk nevének a Balassi forma a költő által jóval gyakrabban használt változata, s ráadásul az is az e névformára való "hivatalos" áttérés mellett szólt, hogy a magyar irodalomban számon tartanak még egy Balassa Bálint nevű költőt, aki a "mi" Balassink után két-három emberöltővel, a XVII. században élt. Az ő neve továbbra is Balassa Bálint.
Ezenkívül van még egy bizonyítékunk arra, hogy költőnk nevének a Balassi a fő változata. Balassinak nem egy verse úgynevezett akrosztichon (görög-latin műszó, kiejtése: akrosztikon), azaz olyan költemény, amelyből a versfőknek, azaz a verssorok vagy versszakok kezdőbetűinek összeolvasása egy­egy szót vagy nevet ad ki. Balassinak több olyan verse is van, amelynek versfőiből a saját neve olvasható ki, mégpedig mindig Balassi formában! Egy ilyen költemény részletét idézem, amelyben a családnév már benne van.

Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod,
Felséges Úr Isten, és kemény ostorod,
Kivel tagaimot
Bűneimért nékem igen ostorozod.
Alázatos szívvel, Uram, téged kérlek,
Ellenem felemelt kezeidet tartsd meg,
Szent Isten, könnyíts meg,
Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg!
Láttam bűneimet, kikkel életemben
Vétkeztem ellened, vitt ördög az bűnben
És az test az tőrben,
De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.
Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Kiből noha tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam
És annak utána visszatántorodtam.
Soksága bűnömnek rettegtet éngemet,
Csak irgalmasságod biztatja szívemet,
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.
Senki sincsen, Uram, ki bűn nélkül éljen,
Mert még az igaz is hétszer ő napjában
Béesik az bűnben.
De szent lelked, az
ki ismét felemeljen.
Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtűl,
Kivel rakva vagyok talpig mind tetétűl.
De kegyességedtűl
Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtúl.