Anyanyelvi őrjárat

Mivel a kérdés, amely válaszra késztet, igen komoly helyről, az Országházból érkezett, a kérdező nevét kivételesen nem említem. A villámpostán érkezett üzenet néhány sorát azonban idézem, mert az már szorosan hozzátartozik tárgyunkhoz. "Sokat küzdök a tárgymegjelölésben szereplő (azaz a kiadásra kerül-féle; G. L.) szerkezetek ellen - több-kevesebb eredménnyel. Barátaimtól hallom, hogy ők a maguk helyén szintén. Az interneten rákeresve azonban mindössze egy műszaki ember véleményére akadtam, aki szintén kifogásolta a fenti szószerkezet használatát. Sokat segítene az Ön állásfoglalása. Kérem, legyen segítségemre!"
Ezer örömmel, már csak azért is, mert a hozzám az évek hosszú során eljutott nézői, hallgatói, olvasói levelek százai - ha nem ezrei - tanúsítják, hogy a kérdezőn kívül még igen sokan vannak, akik szeretnék megismerni a nyelvművelő nyelvészek véleményét az aláírásra kerül, továbbá bemutatásra, eladásra, értékesítésre, fejlesztésre, felhasználásra, kiadásra stb. kerül típusú, úgynevezett terjengős kifejezések használatáról. Nem csoda, hogy sokan érdeklődnek erről, mivel a mindennapi élőbeszédben nemigen fordul elő ez a formula, a hivatali és közéleti nyelvben azonban annál gyakoribb; ott mindenhonnan visszaköszönő divatszó. Hogy ezt egy példával is szemléltessem: az egyáltalán nem gyakori, hogy egy fiatal író így dicsekszik a barátjának: "Képzeld, öregem, kiadásra került a kisregényem", hanem inkább így mondja: kiadták a kisregényemet. A hivatali nyelvhasználatban és a nyilvánosságnak szóló szövegekben, pl. beszámolókban, nyilatkozatokban azonban csakugyan minduntalan olyan terpeszkedő, terjengős kifejezésekkel találkozunk, amilyenekből idéztem is egy párat. Ugyanezt mondhatom el számos szakmai kiadványról is. Akadnak, akik mondataikban még halmozzák is az élvezeteket. Egy dohányipari lapból írtam ki például még régebben a következő mondatokat: "A termelők dohányainak tárolására szolgáló épület az egy napon átvételre kerülő dohánymennyiségnek megfelelően kerülne megtervezésre"; " A nedvesítésre kerülő anyag már a receptúra szerinti mennyiségnek megfelelően kimérésre kerül". Mindez kerül-özés nélkül így hangozhatna: az épületet az egy napon átveendő (vagy: az egy nap beérkező) dohánymennyiségnek megfelelően terveznék meg; a megnedvesített (vagy: megnedvesítendő) anyagot már a receptúra szerinti mennyiségnek megfelelően kimérik.
Ezekben az idézett kifejezésekben - és ezernyi társukban - a kerül ige nem valamilyen konkrét jelentésében fordul elő (például 'valamit körbejár', 'valamilyen helyzetbe, állapotba jut'), hanem a szerepe csupán segédigei. A kifejezés valódi tartalmát az -ás, -és képzős elvont cselekvésnév hordozza: kiadásra kerül, azaz kiadják.  Népszerűségét főleg annak köszönheti, hogy módot nyújt a cselekvő kilétét elhallgató, személytelen fogalmazásra. Éppen ez utóbbi tulajdonsága miatt a kérdéssel részletesen foglalkozó szakkönyvek (Szaknyelvi kalauz, Nyelvművelő kézikönyv, Nyelvművelő kéziszótár - ez utóbbi alig pár hónapja jelent meg) nem is ítélik el mereven, sőt hangoztatják, hogy olykor valóban szükség lehet rá. De azt jó tudni, hogy a hétköznapi nyelvhasználatban általában nem is szokásos a kerül-özés, a cselekvő kilétének elhallgatására pedig többnyire jó módszer az igei állítmány többes szám harmadik személyű alakjának használata. Ez a tanács megfogadásra kerül? Remélem, de én inkább így mondanám:  ezt a tanácsot megfogadják.